Kalász Márton: Atossza királynő álma. Tanulmányok, esszék, kritikák, 1966-2005 (Budapest, 2006)
AMI TERHÜNK, AZ ESÉLYÜNK IS - Szoboravatás. József Attila Nagyváradon
KALÁSZ MÁRTON: ATOSSZA KIRÁLYNŐ ÁLMA szántam el magam, hogy a francia Jammes nevét idézzem, hiszen efféle párhuzamok mindig erőszakoltak is kicsit. Más volt Jammes élete, sorsa, más Juhász Gyuláé. Más a história, ami többé-kevésbé behatárolta cselekvésüket, gondolkodásukat. Más a belső rendjük, lelkületűk. S mégis mennyi rejtett s nyilvánvaló hasonlóság „Én őt dicsérem csak, az élet anyját. / Kitől jövendő győzelmünk ered...” (Juhász Gyula) „A munka nagy csupán, s aki munkálkodik...” (Francis Jammes) - szinte olcsónak tetszik e kettő összevetése. Jammes-nak jutott az öregkori derűből, amit Juhász Gyula (a maga változatában persze) az Arany Jánoshoz írt versében oly nagyon áhít („De hol leltek ti sót, szopós kis kecskék? Nálam. / Bölcsesség só-szemét, szikrát vet valahány!”). Az Emberi hitvallás a Népszava 1925. karácsonyi számában jelent meg. Mondanivalója, nagy jelképi ereje valójában ide sorolja, még egyszer föllobbantja a költő hitét a világban, a letaposott eszmékben, az ember fölemelkedésében. A galileai férfi nem bibliai példázat, az út, „melyen ő égbe tartott”, az emberi haladás útja. Ne feledjük, a vers 1925 karácsonyán jelent meg. Juhász Gyula, látjuk, a negyedik strófában egészen konkrét lesz: „Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét, / és nem lehet henyélni bíborban és selyemben, /Sa paloták alatt nem támolyog az éhség, / S ebek harmincadán nem tengődik a Szellem.” S mintha a Fiatalok, még itt vagyok!-nak ép, bizakodó s önbizalommal áldott „előzetese” hangzanék: „Szeretem a kisfiúk és leányok forradalmát / Iskolák udvarán...” Babits 1907-ben nagy-nagy rokonszenwel s könnyed tollal írja költőbarátjáról: „az ilyen ember kényszerűen álmokhoz fordul táplálékért”. Nem sejthette, hogy húsz évre rá, ekkor, mily tragikus változatban igazolódik be ismét megállapítása. 1983 Szoboravatás JÓZSEF ATTILA NAGYVÁRADON A József Attila-centenárium egyben a Vers Éve is Magyarországon, mondhatnék, kettős ünnep - s József Attila születésének évfordulóján a magyar költészet ünnepe évszázadokat asszociáltat velünk, Balassitól Adyig, Babitsig - jó néhány géniuszra utal vissza mostanában szinte minden napunk, fogódzunk költeményekbe, nyelvbe, a magyar nyelv költőnként szinte más-más éltető forrásába. Jelen van József Attila nyelvében Ady, Arany, Csokonai; jelen az ő nyelve mindmáig emberi s költői magatartásának követőiben. S e követésben, az iránta való hűségben, gondolatokban, szavakban az eddig ennyire talán sosem hangoztatott fölismerés: József Attila nem csak kivételes, zseniális költői világot alkotott, de egy-egy remekművében erkölcsi törvényt hagyott ránk. Magatartásunkat, az eligazodás szándékát az ő leikéhez, elméje szikráihoz köthetjük bármikor, s amihez az ember így kötődik, abban végtére vigaszt is lel -122