Kalász Márton: Atossza királynő álma. Tanulmányok, esszék, kritikák, 1966-2005 (Budapest, 2006)
AMI TERHÜNK, AZ ESÉLYÜNK IS - Csöndes estéli zsoltár. József Attila Isten-keresése
KALÁSZ MÁRTON: ATOSSZA KIRÁLYNŐ ÁLMA tegségére, romlott idegzetére hivatkozva akár, hogy élete utolsó pillanatáig szinte micsoda verskozmoszt volt képes a világ elé rajzolni - töredékeiben is milyen zseniális szerkezetek, milyen gondolatiság van jelen, micsoda tudat például abban, „úgy ragyog és világít / lelkemben, mely világot áhít / az emberi fölszabadulás” - vagy az a töredék-vers, amelyet most se tudom megállni, hogy ne idézzem egészében: „Ének, hajolj ki ajkamon / s te bánat, ne érj el, csak holnap. / Mélyebbre kell meghajlanom, / hogy semmit nem tudón dúdoljak. // És énbennem is leng a mérleg, / de nem húzza le, ami kell. / Lágy verőfény! semmit sem értek, / csak hallom, kislány énekel. // »Szádon az igazság bugyogjon / s te nyelj, hiszen te úgy hazudsz! / Ez a bölcs átok addig fogjon, / míg vitatni s szeretni tudsz!«” Micsoda lelkűiét, summázó bölcsesség hangzik föl mindebből - kétségbeesetten, mégis szinte derűsen. Föltekintve e helyszínen, így látom e gyönyörű szobrot is. Az általa megelevenedő költőt: az arcot, a testtartást, a szinte könnyed lépést, amelyet ezután mindig meg fog tenni afelé, aki tiszteleg előtte, vagy éppen csak nézi - szembenéz vele. Nagyváradnak azzal szerez örömöt, hogy hazahozza alkotóját, a város szülöttjét, Wagner Nándort, a nagyszerű szobrászt. A művészt, aki az elmúlt század ötvenes éveiben álmodta a maga József Attiláját - miért maradt akkor csupán gipszminta, azon e szép ünnep perceiben már ne tűnődjünk. A szobrot már nem az ’56-os forradalom után Budapestről Svédországba menekült, majd később japán feleségével, Chiyo Akiyama szobrászművésszel a Tokió melletti Mashikóba települt - Wagner Nándor öntötte bronzba, 1997-ben meghalt - köszönet e gyönyörű ajándékért élete társát illeti. Meglehet, Wagner Nándor alkotásait a világ jobban ismeri, mint idehaza a Kárpát-medencében mi magunk - fogadjuk ma itt tanulságul az ő hitvallását, amelyet Japánban fogalmazott meg, s amely valójában József Attila költészetének is tanulsága lehet. Befejezésül e hitvallást idézem: „Az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek a munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi István útján kell járni, ha élni akar a Nemzet! Annyi szenvedésből és megalázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám egy kis lépés ebben az irányban.” 2005 Csöndes estéli zsoltár JÓZSEF ATTILA ISTEN-KERESÉSE Tizenegy éves voltam, amikor először adták kezembe József Attila verseit. Bármire rálapozni természetes volt - újra s újra a Megfáradt emberre, olvasmányomat amúgy segített mindig térben is elhelyezni, az érzelmi részt nyilvánvalóan öntudatlanul belső térben. De jó volt így, megvallom, e módszer máig, időskorom 124