Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Szegedy-Maszák Mihály: A szerző önazonossága József Attila életművében
Szegedy-Maszák Mihály megjegyzést tegyek. Az első az idézett szavakhoz kapcsolódik. Magától értetődőnek tekintem, hogy a szellemi tudományokban soha senkinek nem lehet teljesen igaza. Ebből következik, hogy egyetlen pályatársammal sem tudok maradéktalanul egyet érteni, és el kell fogadnom, hogy az általam képviselt nézeteket is szigorúan meg fogják bírálni. A második előrebocsátott észrevételem az itt körvonalazott érvelés igen szűk korlátáira vonatkozik. Életrajzi, lélektani s politikai fejtegetésre nem vállalkozom, sőt József Attila kultuszára sem kívánok kitérni. A lélektani megközelítésre vonatkozóan mindössze egyetlen apró kiegészítést kockáztatnék meg. „A szublimáció [...] az aranycsinálás műveleteinek egyike” - olvasható József Attila igen alapos ismerőjének tanulmányában. Előföltevéséből teljesen indokoltan levonható a következtetés, hogy „Freud a vegytan területéről kölcsönözte a szót”.294 A lélekelemzés egyik szótárában a következő meghatározás található: „Ez a Freud által a lélekelemzésbe bevezetett szakkifejezés a »fennkölt« [sublime] jelentését hívja elő [evokes], amikor — különösen a szépművészetekben - magasztos vagy fölemelő művek minősítésére használják.”295 A szublimál szó a „Költőnk és kora’’ szövegében tehát átszellemítésre, megnemesítésre, átlényegítésre is célozhat, s ha ez így van, már átléptük azt a természetesen nagyon is megkérdőjelezhető határt, mely a lélektan és az esztétika területe között húzódik. Amidőn azt sejtem, hogy mind a lélektani, mind a politikai megközelítés szűkítő hatású lehet, egyáltalán nem tagadom, hogy a költészettani (poétikai) vizsgálódás ne lehetne korlátozó jellegű. Ha például az ötrészes A/óra-sorozat Rejtelmek című második darabjáról azt állítjuk, hogy „meghatározó beszédmódtípusa vagy műfaja pedig regös ének’’, egy összetett formát egyszerű formára vezetünk vissza, s ez még akkor is egyszerűsítés, ha hozzátesszük, hogy a költemény beszédmódja „a szóbeliségből az írásbeliséghez vivő utat járja végig”,296 mert azt sugallja, hogy az írott szövegeket szóbeli megnyilatkozások átírásaként foghatjuk fel. Miközben a kitaláltság (fikcionalitás) és a dekonst-172