Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Jegyzetek
Jegyzetek Kulcsár-Szabó Zoltán: Magány és énhiány József Attilánál 208 Németh G. B., Az önmegszólító verstípusról, in Uő., 7 kísérlet..., Bp., 1982. 209 Szabolcsi M., Kész a leltár, Bp., 1998, 477. 210 E hasadás pszichológiai értelmezhetőségéhez lásd Nemes L, József Attila tárgy kapcsolatai, in Horváth I. - Tverdota Gy. (szerk.), Miért fáj ma is, Bp, 1992, 175. 211 „Mondd, mit érlel annak a sorsa, / akinek nem jut kapanyél; / kinek bajszán nem billeg morzsa, / ki setét gondok közt henyél...” 212 A tagadás szerepéről József Attila költői nyelvében lásd Török G, A líra: logika, Bp, 1968, 39-51, bár az itt felvázolt vizsgálatnak csupán a statisztikai eredményei fogadhatók el, interpretatív következtetései nem. 213 Lásd elsősorban Németh, A semmi sodra ellenében, in Uő, I. m., 80-88. 214 Vö. Szilágyi P, József Attila időmértékes verselése, Bp, 1971, 193-215 A párhuzamot még pontosabban jelzi az egyik szövegváltozat, amelyben a 9- sor tartalmaz egy pleonasztikus „nem” szócskát („amíg el nem készül ez a költemény...”; vö. JAÖV 2, Bp, 1984, 328.), amely talán csak a 10 és 11 szótagszámú sorok szabályos ismétlődésének megbontása miatt maradt ki. 216 Vö. Bökay A. - Jádi F. - Stark A, „Közietek lettem én bolond... ”, Bp, 1982, 177. 217 Ennek jelentőségét József Attila költői nyelvében Németh G. Béla tárta fel: Németh, Az önmegszólító verstípusról, 158-159-218 A motívum tágabb összefüggéseihez lásd Tverdota, József Attila költészetének kozmológiai vonatkozásai, in Uő, Ihlet és eszmélet, Bp, 1987. 219 Az ilyen típusú átvitelek nagyon fontos szerepet játszanak József Attila költészetében, például olyan többértelműségek létrehozásában, amelyek megakadályozzák a „költői kép” mimetikus megfejtését. Egyetlen, esetleges példaként lásd A bűn ötödik szakaszát („Elmondom: Öltem. Nem tudom / kit, talán az apám — / elnéztem, amint vére folyt / egy alvadt éjszakán”), ahol a „vér” két, egymást egy időben kizáró attribútuma kerül egymás mellé. 220 Vö. ehhez J. Culler, Aposztrophé, Helikon, 2000/3- szám. 221 Lásd például Sajó L, „A legutolsó menedék”, in Fenyő D. Gy. - Fráter Z. - Gelniczky Gy. - Nagy A. (szerk.), „A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd", Bp, 1980. 218