Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
A József Attila-kutatás dilemmái Veres András A költő születésének századik évfordulója alkalmat ad, sőt egyenesen ösztönöz arra, hogy számvetést készítsünk.83 Az elmúlt években ugyanis sajátos vitahelyzet alakult ki a József Attilakutatásban. Kulcsár Szabó Ernő és tanítványi köre azzal az igénnyel lépett fel, hogy e költészet fejlődéstörténeti jelentőségét merőben másként kell megítélni, mint korábban.84 Valójában Kulcsár Szabó nemcsak a József Attila-filológiát bírálta szokatlan élességgel, hanem az általa szervezett és „újraolvasónak” elkeresztelt konferenciákon (illetve az ezek anyagát közreadó kötetek szerkesztői előszavában) hasonló módon utasította el az Ady-, Kosztolányi- és más kutatások eredményeit is. A 2002-es Hermeneutika és filológia című tanácskozáson elhangzott előadásában pedig már a magyar irodalomtörténet-írás egészét illette rendkívül súlyos vádakkal: „beteges elméleti »immunitásá-t”, „szegényes praxisát”, „anakronisztikus hatástörténeti helyzetét” ostorozta.85 írásaiból rendre az a vélekedés olvasható ki, hogy a megújulás szerinte csak úgy képzelhető el, ha a magyar irodalomtörténészek az általa képviselt, a hermeneutika és a dekonstrukció egyvelegéből álló irodalomelméletet fogadják el kiindulási alapnak. Tehát az így előállt vitahelyzet nem korlátozódik a József Attila-kutatásra. De elsőként innen érkezett rá válasz. Tverdota György vitairata86 kétségbe vonta Kulcsár Szabó Ernő fejlődéstörténeti koncepcióját, s elhibázottnak találta a „késő modern59