Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
Veres András általán nem ritkák a gyökeres fordulatok. Például József Attila félbehagyott költészetbölcseleti munkáját sokáig érett korszaka marxista szellemű teljesítményeként fogták fel (amelynek külön érdeme, hogy eltér a korabeli kanonizált marxista esztétikától), mígnem Tverdota György 1985-ös cikke112 meggyőző érveket hozott fel amellett, hogy ifjúkori próbálkozásról van szó, s nyoma sincs benne marxista hatásnak.113 E felismerés nyomán vált láthatóvá József Attila korai és kései költészetfelfogásának különbsége is.114 Az életrajzi és eszmetörténeti megfontolások ezúttal valóban harmonikusan erősítették egymást. Nem kevésbé jelentett újdonságot Lengyel András eredeti értelmezése a költő 1935 augusztusában bekövetkezett szemléleti fordulatáról, mely szerint az elkötelezetten katolikus Barta István barátsága s a vele folytatott eszmecsere azért vált annyira fontossá József Attila számára, mert az őt foglalkoztató „bűntelen bűnösség” problémájához az eredendő bűn doktrínája is inspirációkat adott. Tehát egy konkrét probléma, illetve szellemi kihívás késztette arra, hogy a tőle egyébként távol álló gondolkodás iránt nyitottá váljon. Az eredendő, „szeretet ellen elkövetett bűnnek” tételezésével s ennek a kizsákmányolás világához kötésével József Attila voltaképpen két „hagyományos” szellemiséget kapcsolt össze: a tradicionális katolicizmust és az átliberalizált tudományos szocializmust.115 Lengyel András értelmezése új megvilágításba helyezte a költő eszmetörténeti pozícióját, hiszen nem kevesebbről van szó: József Attila a maga, utólag méltán egzisztencialistának nevezhető életérzése, léttapasztalata megjelenítéséhez úgy keresett fogalmi kapaszkodót, hogy a hagyományos értelmezéseket ütköztette, s nem az egzisztencialista filozófiából vette át (mint azt a szakirodalom feltételezte korábban). Példáim annyiban „referenciális olvasatok”, hogy nem csupán József Attila költői gyakorlatából indulnak ki. De az értelmezési keret - még amikor az egyes műveket elemezzük, akkor is mindig túlvezet a vizsgált szöveg adottságain. A poétikai olvasat esetében valamennyi irodalommal kapcsolatos ismeretünk (beleértve a költészetről való felfogásunkat is) érvényesíti befolyását, s ha eleget kívánunk tenni a tudományosság követelményei-68