Prágai Tamás (szerk.): „Mint gondolat jel, vízszintes a tested” - Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2006)
Veres András: A József Attila-kutatás dilemmái
A József Attila-kutatás dilemmái egyik legvégső, nagy teljesítménye - írta Szabolcsi. - Azzá teszi bizalma a nyelvben, kétségekkel teli bizalma a Nagy Diszkurzusokban, a szétbomlásban is létező én szerepe, sőt a költészet társadalmi-lélektani funkciójában való hit is.”128 (Vita József Attila organikus műfelfogásáról)129 A Kortársban publikált tanulmányában130 Kulcsár Szabó Ernő - annak érdekében, hogy cáfolja a József Attilának tulajdonított organikus mű koncepcióját, és bizonyítsa, hogy valójában anorganikus versépítkezés jellemzi költészetét — nem kevesebbet állít, mint hogy maga József Attila elméleti okfejtéseiben önellentmondóan nyilatkozott a műstruktúra mibenlétéről. Egyfelől valóban hitet tett a mű organikus koncepciója mellett: „a mű világának minden pontja archimédeszi pont” - írta az Irodalom és szocializmus című összefoglaló tanulmányában.131 Másfelől viszont azt fejtegette: jóllehet „megegyeznek a fölfogások, hogy a mű a részek harmonikus összefüggése. Ennek azonban semmi értelme nincsen”, hiszen az következnék belőle, hogy „a rész maga meg nem valóság”. Kulcsár Szabó tehát úgy értelmezi (és idézi) az utóbbi szövegrészletet: József Attila olykor hajlott rá, hogy mégiscsak kétségbe vonja a részek harmonikus összefüggésének tételezését, s kiállt amellett, hogy a rész is „valóság”. ,yagyis elképzelhető - teszi hozzá -, hogy az »archimédeszi pontok« nélkülözhetetlenségének tétele csak felületes olvasatban jelenti azok cserélhetőségének tilalmát.”132 Természetesen akadnak nehezen megfejthető, bonyolult szövegek. A szóban forgó szöveghelyet nem gondolom ilyennek. Ha végigolvassuk a csak töredékesen idézett gondolatot, akkor meglehetős egyértelműséggel világlik ki, hogy József Attila itt is amellett tör lándzsát: az egész több, mint a részek egyszerű öszszessége. Nem az egész prioritásának gondolatával van baja, hanem a „harmonikus” szóval, mert részben tautologikusnak, részben kevésnek tartja. Idézem a teljes szöveget: „Abban is megegyeznek a fölfogások, hogy a mű a részek harmonikus összefüggése. Ennek azonban semmi értelme nincsen. Mert hiszen a harmonikus itt semmi egyebet nem jelent73