Sárközi Mátyás: Vízszintes zuhanás. Négy év naplójegyzetei, 2004 - 2007 - Kortárs Próza (Budapest, 2007)
2004
írótárs, például Pomogáts Béla és Bodnár György. Hollandiából Kibédi Varga Áron, Ausztriából Bujdosó Alpár és Norvégiából Sulyok Vince. Baráti társaságban tipikusan hazai hangú volt a felém röppentett, némileg megrovó megjegyzés:- Ti is szeget vertetek szegény Kalász Marci koporsójába. Másnap tagsági díjat fizetni megyek az írószövetségbe. Először azt tudom meg, hogy „már mindenhol keresnek”, mert József Attila-díjat kapok. Az ünnepségre szóló meghívót, azaz az értesítést Londonba küldték. Azután említik, hogy „az elnök úr bent ül a szobájában, és nagyon rosszkedvű”. Bemegyek vigasztalni. Marci tényleg le van lombozódva. Fizikailag is megviselték a történtek, hiszen reggel úgy jelent meg a Magyar Hírlap, hogy tíz centis számjegy ordítja a címlapjáról: immár majdnem százan léptek ki. Csak Kolozsvárról, Lászlóffy Aladáréktól érkezett egy rövid szöveg arról, hogy kár szétverni a szövetséget, amely állandó budapesti betérőhelye a határon túliaknak. Kalász Marci délelőtt szívvizsgálaton volt, kiborult. Novemberben már ő is hetvenéves lesz, mint idén Gömöri, Sándor Andris, Kabdebó, Nagy Pali, Márton Laci, Pomogáts, Ilia és más íróbarátok. Az orvos pacemakert ajánl. Elnökünk bánatosan gubbaszt íróasztala sánca mögött.- Polgár Ernő felhívott, hogy mondjak le. Mások meg azt hajtogatják, hogy „zsidótlanítás folyik az írószövetségben” - említi lehangoltan. Több mint egy órán át beszélgetünk, aztán szól a telefon, Németországból keresik, a kerek számú születésnap alkalmából könyve jelenik meg német kiadónál. A József Attila-díjról megtudom, hogy nagy perzsavásár folyt a kitüntetendők névsora felett. Egy gyermekvers- és útirajzíró a még mindig befolyásos Pomogáts Bélához fordult protekcióért, legnagyobb komolysággal híva fel a díjosztók figyelmét arra, hogy ha ezúttal sem kap József Attila-érmet, akkor (nem tréfál) öngyilkos lesz. 20