Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)

Egyed Péter: Kolozsvártól Kolozsvárig

pedig a népek elemózsiáskosaraikkal kiteleped­tek az árokpartra, és kezdődött a falatozás meg az évődés. Csipkelődés. Nyelvjátékok. (Később jöttem rá arra, hogy ezt az évődés nevű dolgot mennyire nem értik más magyar vidékeken, de más kultúrákban sem.) A papi lakban töltött napjaim boldog henyéléssel teltek, játékkal, aztán egyre több olvasással. Külön foglalatos­ság volt egy régi világ tárgyi emlékeinek a fel­­térképezése: az Osztrák-Magyar Monarchiából származó pénzek, dobozok, szalagok, megma­gyarázhatatlan szerepű gépezetecskék (cigaret­tatöltő, golyóöntő forma), aztán a Román Ki­rályságból származó bélyegek, pénzek, felszólí­tások, a Magyar Királyság hatályon kívül helye­zett hivatali pecsétéi, gazdasági eszközök. A Ro­mán Népköztársaság brosúráin állkapcatörően mosolygó munkások és parasztok, valami min­den közül kirívó színkombinációban. Komoly metafizikai kérdés volt e tárgyak egymásban nem működő rendszere, melyhez aztán termé­szetesen hozzáadódtak egy padlás minden zu­gai mint végső talány. Mindent olvastam, meg­volt a teljes Verne, a híres százkötetes Jókai, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai, Ady, József Attila, Dosztojevszkij, Freud, Mackó Úr ka­landjai Az Én Újságom bekötött példányaiban, latin—magyar Cartesius, különböző katolikus egyetemeken rendszeresített Principia Philo­­sophicák (nagyapám ugyanis katolikus szemi­­naristaként kezdte a pályáját, aztán meg jött a predestináció — avagy nagybátyám változata szerint: nagyanyám). Kedvemre garázdálkod­hattam a könyvek között, forgathattam a paro-109

Next