Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)
Jókai Anna: Töredék
„senkinek sem vagyok igazán fontos”, József Attila tudta, ,,a semmi ágán ül szívem”, és nem felel az Isten, hamarosan meghalok, anélkül, hogy megtaláltam volna, a mélységből kiáltok Hozzád.... Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Érettkor A látvány és a tények Egy kellemes, nyugodt, barna hajú, szomorú szemű asszony. Már nem fiatal — de nem is öreg még. Tevékeny. Úgy mondják, „új dimenziókkal bővült írásművészete”. Magamban éldegélek. Keresem, kinek miben lehetek a hasznára. A magánmúltamból sok mindent, őszintén megbántam. De a magam írói útját „csak azért is” követem. A közhangulat minél jobban igényli a „szórakoztatást”, a fordulatos cselekményt, a napi aktualitást, a szakma pedig a „teljes széttörtség” világérzetéből következő csapongó stílusmodort, az írói személyem annál eltökéltebben ellenműködik. Egyre „elvontabb” leszek, s valamiféle szellemi közléshez ragaszkodom. Persze minél makacsabb vagyok, annál jobban kiszorulok. 1980-ban az addig ott cenzúra alatt álló Napokén lengyel nemzetközi díjat kapok; nem engedik átvenni. S minél mélyebben megtanulok szeretni, annál kiszolgáltatottabbá válók. A testvéri barátnőm elárul, szellemi partnerem feláldoz. Legalábbis így élem meg. Kibírom.. Bosszúvágy és gyűlölet nélkül. Kisgyermekek (az unokák) vesznek kö198