Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)

Kertész Ákos: Éltem - és ebbe más is belehalt már

Világhírű író egy híres amerikai egyetemen A művészet lényege címmel tart előadás-soro­zatot. Két szemeszter után föláll, és elbúcsúzik a hallgatóitól. A hallgatók föl vannak háborod­va. Ezt nem teheti! Egy évig dumált itt nekünk, de a művészet lényegéről semmit sem mondott! Elnézést, mondja a prof (a híres író), igazuk van. Akkor most röviden elmondom. A Central Parkban koldul egy vak, nyakában tábla: vak va­gyok, adakozzatok! Megáll előtte egy pasi, és azt kérdi: mennyit bír itt megkeresni naponta? Hát olyan öt-nyolc dollárt, mondja a vak. Uram, ajánlok egy üzletet, mondja az ismeretlen. Én most megfordítom a tábláját, és ráírok valamit. Maga megígéri, hogy senkivel sem olvastatja föl, mit írtam oda. Egy hónap múlva visszajö­vök. Ha kevesebbet keres, vesztettem, kifize­tem a veszteségét, és kap még kétszáz dollárt, oké? A vaknak nincs sok vesztenivalója, az ötlet elég őrült ahhoz, hogy ráálljon az alkura. Egy hónap múlva megáll előtte az ismeretlen pasas. Na? Uram, mondja a vak, a Jóisten vezérelte ide, megfogadtam, amit kért, nem olvastattam el senkivel, de azóta negyven-ötven dollárt is megkeresek egy nap, maga csodát művelt, áldja meg érte az Isten! Megkérdezhetem most már, hogy mit írt ide? Persze, feleli az idegen: JÖN A TAVASZ. ÉS NEM LÁTHATOM. Nos, hölgyeim és uraim, ez a művészet lényege. Hát így — kedves Olvasó. Ezért nem bírok én Curriculum vitae-t írni à la József Attila, mert az véletlenül került a versei közé. Az egy 212

Next