Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)

Somlyó György: Anti-curriculum

alkotja, annak nem ismerjük a nevét”, még ke­vésbé az életét: a művek írójának az élete tehát nem írható meg. Nem mesélhető el; a legkate­­gorikusabb fosztóképzős francia jelzővel szól­va: inénarrable; vagyis kiiktatódik a narráció lehetőségeinek köréből. Minél inkább kínálko­zik a mesére, és minél inkább kíváncsivá tesz is rá, annál kevésbé. Ha nem is bizonyíték, de markáns jel az, hogy századunk legfontosabb írói nem hagytak maguk után számottevő ön­életrajzot (ha persze kivétel itt is létezik). Annál inkább hagyták ránk kifejezett kételyüket az önéletrajz-írás iránt. S éppily jel értékű az a tény is, hogy ezek a szkeptikus felismerések éppen abban a korszakban sűrűsödnek, amikor száza­dunk meghatározó írói életművei létrejönnek (monumentális antiönéletraj z-önéletraj zok­ként), s amikor, ezekkel párhuzamosan, szinte az egész európai könyvpiacot elönti a biogra­phie romancée, a regényes művészéletrajzok elsöprő divatja. Amit később ezeknek filmek­ben, még később, sajna, tévésorozatokban esz­közölt siralmas metamorfózisa követ. Mindezek közös szemléletével szemben: Voltaire vagy Mozart élete — esetleg — megírható; Voltaire vagy Mozart művei alkotójának élete azonban nem írható meg. József Attila Curriculuma ugyancsak nem a költő József Attila rövid ön­életrajza. Hanem egy József Attila nevezetű, harminckét éves fiatalemberé, aki magánhiva­talnoki állásra pályázik. írása, egészében és minden részletében, ennek a célnak a szolgála­tában áll. A tudományok művelői között hasz­nálatos (a parte) minősítés értelmében vett 354

Next