Tárnok Zoltán (szerk.): Curriculum vitae. 30 kortárs magyar író önéletrajza (Budapest, 1995)
Somlyó György: Anti-curriculum
alkotja, annak nem ismerjük a nevét”, még kevésbé az életét: a művek írójának az élete tehát nem írható meg. Nem mesélhető el; a legkategorikusabb fosztóképzős francia jelzővel szólva: inénarrable; vagyis kiiktatódik a narráció lehetőségeinek köréből. Minél inkább kínálkozik a mesére, és minél inkább kíváncsivá tesz is rá, annál kevésbé. Ha nem is bizonyíték, de markáns jel az, hogy századunk legfontosabb írói nem hagytak maguk után számottevő önéletrajzot (ha persze kivétel itt is létezik). Annál inkább hagyták ránk kifejezett kételyüket az önéletrajz-írás iránt. S éppily jel értékű az a tény is, hogy ezek a szkeptikus felismerések éppen abban a korszakban sűrűsödnek, amikor századunk meghatározó írói életművei létrejönnek (monumentális antiönéletraj z-önéletraj zokként), s amikor, ezekkel párhuzamosan, szinte az egész európai könyvpiacot elönti a biographie romancée, a regényes művészéletrajzok elsöprő divatja. Amit később ezeknek filmekben, még később, sajna, tévésorozatokban eszközölt siralmas metamorfózisa követ. Mindezek közös szemléletével szemben: Voltaire vagy Mozart élete — esetleg — megírható; Voltaire vagy Mozart művei alkotójának élete azonban nem írható meg. József Attila Curriculuma ugyancsak nem a költő József Attila rövid önéletrajza. Hanem egy József Attila nevezetű, harminckét éves fiatalemberé, aki magánhivatalnoki állásra pályázik. írása, egészében és minden részletében, ennek a célnak a szolgálatában áll. A tudományok művelői között használatos (a parte) minősítés értelmében vett 354