Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig (Pécs, 2017)

Terápiás célú olvasás és írás - biblioterápia - A biblioterápiás hatás és élmény összetevőiről

Terápiás célú olvasás és írás - biblioterápia Rosenblatt tranzakciófelfogását az amerikai olvasási szótár nyomán így definiálja Adamikné Jászó Anna: „Az olvasó válaszának elmélete azt állítja, hogy az olvasónak és az irodalmi szövegnek kölcsönösen be kell hatolniuk egymásba. Az olvasónak és a szövegnek ezen összefonódása kreatív tevékeny­ség. Rosenblatt szavaival: az olvasás »előadóművészet«, a tranzakció egyedi és »soha nem ismételhető meg«. Az ebben a megfogalmazásban lévő impli­káció hangsúlyozza minden egyes olvasó szubjektivitását, ám igazolhatóan. Az elmélet lényege — köznapi szavakkal kifejezve — az, hogy a műben lévő üzenetre az olvasó válaszol, vagyis saját tapasztalatait, élményeit, saját életét keresi benne. Azt emeli ki, ami saját szempontjából fontos: tényeket vagy érzelmeket. Sok ember nem az esztétikai élményért olvas, hanem megoldást keres a könyvben élete problémáira.”197 Ez akár az olvasás biblioterápiában betöltött terápiás funkciójának a definíciója is lehetne, hiszen rámutat arra a fontos aspektusra, hogy terápiás nézőpontból az esztétikai élmény önmagá­ban nem feltétlenül elsődleges. Holland és Rosenblatt tranzaktív elmélete között az a legnagyobb kü­lönbség, hogy Hollandé pszichoanalitikus megalapozottságú, míg Rosenb­­latté nyelvelméleti. Rosenblatt Saussure és Peirce nyelvelmélete alapján dol­gozta ki az olvasási folyamat elemzését. Eszerint minden olvasás tranzakciós folyamat, melynek során az olvasó pozíciójához hozzátartozik a szöveggel való tranzakció, a szövegéhez pedig az olvasójával való tranzakció, s kettejük kölcsönhatásában jön létre a jelentés. A jelentés létrehozásában közrejátszó „nyelvi-tapasztalati készlet reflektál az olvasó kulturális, szociális és személyes történetére. A nyelvvel és a szöveggel történt múltbeli tapasztalatok elváráso­kat tartanak készenlétben. További tényezők az olvasó pillanatnyi helyzete és érdeklődése, érdeke. Megvizsgálva a feltáruló szöveget múltbeli szemantikai és szintaktikai tapasztalatainak fényében, az olvasó támpontokat keres, ame­lyekre elvárásait alapozza. A szöveg tulajdonképpen része annak, ami majd megszerkesztődik.”198 Mindez nyomon követhető Holland elméletében is, csak pszichés folyamatokon keresztül magyarázva. Holland az irodalmi műbefogadás keretelméletének kidolgozása során gyakran dolgozott biblioterápiához hasonló módon, bár ő sosem nevezi így ezt a munkaformát. Egyik vizsgálatában egyetemi hallgatóknak kellett egyénileg elolvasniuk egy számukra addig ismeretlen irodalmi művet, majd szintén egyé­nileg le kellett írniuk, hogy nekik személyesen mit jelentett a szöveg. Ez nagyon 197 Adamikné Jászó 2006. 455-456. 198 Adamikné Jászó 2006. 490. 167

Next