Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig (Pécs, 2017)
Előszó
.Azért olvasok, hogy éljek' Az így értelmezett olvasás legfontosabb célja nem más, mint az értelem, az értelmes élet lehetőségeinek keresése egy értelem-kiüresedéssel fenyegető világban, egy olyan lényegi tanulási folyamatban valósítva meg önismeretünk elmélyítését, amely mások és önmagunk működésének mozgatórugóit segít megérteni, és a kompetens, önazonos személyiséggé válásra, a világban és a kapcsolatainkban való boldogulásra irányul.3 Az olvasás és írás személyiségfejlesztéssel, lélektani, önismereti munkával való szoros kapcsolatának tanulmányozásához - ami az e könyvben tárgyalt témakörök mindegyike számára alapvető kiindulási pont - legelőször József Attila Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben című pszichoanalitikus önvallomásának tanulmányozása4, majd egy kortárs francia szépíró és filozófus, Héléne Cixous prózai műveinek feminista pszichoanalitikus olvasatai vezettek el. Cixous a francia posztlacaniánus diszkurzus képviselőjeként részese volt az 1970- 1980-as években lezajlott feminista elméleti fordulatnak, amely oly különös és megtermékenyítő módon találkozott a posztstrukturalizmussal és a dekonstrukcióval.5 Cixous számára az írás és az olvasás pszichoanalízis: a szövegben, a beszédben, de főként az írásban élő, intenzív és tudattalan metafolyamatok működnek. Azzal, hogy a szubjektum önmagát írja, visszatér a testéhez és létrejön az az írásaktus, melynek segítségével a test „hallatja magát”, ekkor „törnek fel a tudattalan hatalmas erőforrásai”6, belőlünk és előttünk beszélve. Cixous szerint minden írás szükségszerűen önéletrajzi, sőt az élet mint fikció maga egy végeérhetetlen szöveg, és minden szövegben vannak tudattalan dimenziók.7 Cixous műveiben mindig erőteljesen jelen volt az önéletrajzi szál, amit átszőtt a személyes élettörténet és viselkedés mögött álló tudattalan dimenziók feltárásának, pszichoanalizálásának, megértésének a vágya. íróvá válása kapcsán így emlékezik vissza La Venue á l’écriture (Elérkezés az íráshoz) című önéletrajzi esszéjében: lát) értelemben viszonylag kései (18-19. századi) történeti-etimológiai fejlemény a magyar nyelvben, a szó elsődleges jelentése mégis ez lehetett. AdamiknÉ Jászó 2006. 13. 3 Utalok itt Viktor E. Franki logoterápiáról és értelemkeresésről, valamint Carl R. Rogers önazonos és kompetens személlyé válásról megfogalmazott nézeteire, amelyek az e könyvben foglaltak szempontjából is meghatározóak voltak. Frankl 2005; Rogers 2003. 4 Ennek tapasztalatait foglalja össze egy korábbi könyvem: Zsák 2009. 5 Zsák 2010. 57. 6 Cixous 1997. 363. 7 Conley 1991. 12. 8