Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs (szerk.): A Magyar Királyság a késő középkorban - Árkádia Kiskönyvtár. Történelem 6. (Pécs, 2022)
Horváth Richárd: Mátyás király és kora. A király személye és az ország irányítása
horváth Richárd októberében szükségesnek látta, hogy lefogassa nagybátyját, Nándorfehérvár 1456. évi védelmezőjét, a megválasztásában kulcsszerepet játszó Szilágyi Mihályt, aki a király „ellenzéke” felé tett lépéseket. Néhány hónappal később, 1459 februárjában pedig korábbi ellenfelei léptek szövetségre ellene Újlaki Miklós Vas megyei németújvári várában. Pártütésüket tetézendő, meghívták a magyar trónra Mátyás egész élete során legfőbb ellenfelének számító III. Frigyes német-római császárt. S ekkor, a lázadás kipattanásakor mutatkozott meg először a fiatal magyar király helyzetfelismerésben, politikai cselekvőképességben később oly gyakran tapasztalható tehetsége. Egyfelől hamarjában hadat küldött a szervezkedők ellen, másfelől megkezdte a lázadók egyes tagjainak gyors megnyerését és saját oldalára csábítását. A nyugati határszél egyik fontos birtokos családját, a Kanizsaiakat például (akik korábban maguk is Frigyest támogatták), mivel váraik egy része osztrák megszállás alatt volt, azok visszaszerzéséig a Zala megyei királyi adók átengedésével kárpótolta. Legfőbb sikerét azonban a fejekben érte el. Említettem, hogy a lázadók ellenében sereget küldött, ám a hamarjában összevont királyi csapat Körmend közelében vereséget szenvedett a pártütők és a Habsburg uralkodó támogató hadaitól 1459 áprilisában. Mátyás, amint ezt megtudta, páratlan gyorsasággal ennek épp ellenkezőjét kezdte terjeszteni, nevezetesen azt, hogy hadai öt nappal a le nem tagadható vereséget követően megsemmisítő csapást mértek az ellenségre. A „suttogó propaganda” működött: Frigyesék több párthíve 64 S árkádia kiskönyvtár