Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs (szerk.): A Magyar Királyság a kora újkorban - Árkádia Kiskönyvtár Történelem 5. (Pécs, 2020)
Sudár Balázs: Az Oszmán Birodalom Magyarországon
A MAGYAR KIRÁLYSÁG A KORA ÚJKORBAN I 65 AZ OSZMÁN BIRODALOM MAGYARORSZÁGON szervezett, seregei azonban 1396-ban Nikápolynál vereséget szenvedtek. Közben az oszmánok kelet felé is hadakoztak, és sorra foglalták el a szomszédos fejedelemségeket Anatóliában. A sikertörténetnek Timur Lenk csapatai vetettek véget: 1402-ben Ankara mellett megverték I. Bajezid szultán seregeit, magát az uralkodót pedig állítólag ketrecben hurcolták végig Timur országán. Oszmán utódai azonban nem törtek meg, igaz, ötven év kellett a csapás kiheveréséhez. Utána azonban újult erővel kezdtek neki a hódításoknak, első lépésben rögtön a régi nagy ellenfélnek, Bizáncnak rontottak neki, és 1453-ban bevették magát Konstantinápolyt is. Ez idő tájt lényegében minden lehetséges irányban terjeszkedni kezdtek. Északnyugat felé Szerbiát és Boszniát kebelezték be, jóllehet kemény ellenállásba ütköztek, amelyet elsősorban a Magyar Királyság szervezett. Nem csoda, hogy megpróbálkoztak – sikertelenül – a magyar védelem kulcsának, Nándorfehérvárnak a bevételével is (1456). Északkeleten 1463–1479 között a Fekete-tenger térségében hódítottak, s 1475-ben vazallitásba kényszerítették a dzsinigiszida utódállamnak számító Krími Kánságot is. Kézre kerítették továbbá Akkermant és Kiliát, ezzel ellenőrzés alá vonták a Dnyeszter torkolatát, és már Lengyelországot fenyegették. Mindeközben keleten is sikeresen nyomultak előre: 1468-ban meghódították a karamáni fejedelemséget, Közép-Anatólia legjelentősebb államalakulatát. A 16. század elején újabb nagy hódítási hullám indult. I. Szelim leszámolt a tulajdonképpen rokon, türkmenekre építő Szafavidákkal, ezzel biztosította birodalma északkeleti területeit. Ezek után a másik