P. Müller Péter: Hiány, csonkít(ás), (ki)húzás, (el)hallgatás a drámában és a színpadon - Szinháztudományi Kiskönyvtár (Pécs, 2014)
ÁTHAJLÁSOK, HIÁNYZÓ LÁNCSZEMEK, ALKALMI PROTÉZISEK - Peterdi Nagy László: Az orosz Hamlet
Az orosz Hamlet kilométerre, ezt az előadást nem lehet Arany János veretes, és ettől egy kissé elnehezült fordításának a szellemében befejezni. Ezért mielőtt eljátszották volna, a biztonság kedvéért a szereplők velünk együtt végignézték a tragédia további jeleneteit az egyik díszletből rögtönzött vetítővásznon. A párbajt, a mérgezéseket, a puccsokat és ellenpuccsokat, önnön halálukat, a temetést és újratemetést, az egész dán palotaforradalmat. Aztán úgy döntöttek, hogy mégsem hajlandók eljátszani mindezt, mert érzik, hogy nem lenne sikerük vele. A Hamletet játszó, fiatal Mátray László rádöbbent például, hogy nem mondhatja el a „Lenni, vagy nem lenni" monológot, mert a forgatókönyv szerint neki most mindjárt Fortinbrast kell alakítania, és eltemetni a filozófus-királyfit. Ezért aztán, kimondatlanul is, azt várták volna tőlünk, hogy akkor legalább mi, „néma szereplők s nézők e tragédiában", szólaljunk meg, és egyáltalán, tegyünk már valamit. De mi csak kászálódtunk a széksorok közül kifelé, nagy zavarban, mert nemigen jutott semmi az eszünkbe. így voltunk valahogy már 2009 végén is, amikor a József Attila Színház Nádasdy Adám új fordításában és már a kormányváltás hangulatában mutatta be a Hamletet „A József Attilában a portást, sőt a női színészeket is beleértve, mindenki számított és igényt tartott (joggal vagy elbizakodottan) a nevezetes címszerepre", állítja Molnár Gál Péter - talán legutolsó jelentősebb - recenziója,7 amelyet bekeretezve olvashattunk az előcsarnokban. És nem is csak ők, persze! Hiszen új lovat, új pártot és új megrendeléseket kerestünk akkor mi magunk, mindannyian. És nyilván nem a panelfelújítási programért, vagy a BKV-ért felelős herceg szeretett volna lenni bármelyikünk. A királyfi szerepét - az intellektuális külsejű Krisztik Csaba helyett, aki végül is Claudiust és Fortinbrast játszotta - végül az izmos, kopaszra nyírt Horváth Csaba mozgásművész kapta meg. Zsótér Sándor rendező váratlan döntése a találgatások és következtetések egész sorát indította el. Nem nagyon dicsekszik ezzel, de Horváth Csaba egy az angyalföldi öregdiákok közül, akik reggelenként még a Wittenbergből hozott, kicsit már kihízott farmerükben kocognak az Újpesti rakparton, este meg a színhá7 NOL, 2009. december 13. 271