Katus László: Európa története a középkorban. Mmásodik, javított kiadás (Pécs, 2021)
HARMADIK RÉSZ A KÉSŐ KÖZÉPKOR - VII. KELET-KÖZÉP-EURÓPA
Magyarország ■ 533 török erősséget sem foglaltak vissza, a szultánt nem sikerült megmérkőzésre kényszeríteni, a leigázott keresztények általános felkelése elmaradt. A törökök békét kértek. 1444. augusztus 15-én Nagyváradon Hunyadi esküvel szentesítette a békeszerződést „a király, a maga és az egész nép nevében”. Szeptember vége felé a békekötés ellenére Ulászló és Hunyadi újabb támadásra indult. Kezdeti sikerek után, Várnánál a magyar sereg csatára kényszerült a több mint kétszeres túlerőben levő török sereggel, mely 1444. november 10-én súlyos vereséggel végződött. A király holtan maradt a csatatéren. 1445-ben az országgyűlés úgy döntött, hogy V. Lászlót ismerik el királyul, feltéve, ha III. Frigyes hajlandó őt és a szent koronát kiadni. Az országgyűlés addig is hét főkapitányt rendelt ki a belső béke fenntartására. Hunyadi 1448-ban úgy határozott, hogy újból megkísérli döntő ütközetre kényszeríteni a szultánt. Az egyenlőtlen erők összecsapására október 18–19-én került sor Rigómezőn, s magyar vereséggel végződött. Vállalkozásainak legjelentősebb eredménye a Török Birodalomba egyszer már bekebelezett Szerbia helyreállítása, és az ország déli és keleti előterében lévő balkáni államok (Bosznia, Havasalföld, Moldva) magyar orientációjának fenntartása és megerősítése volt. Európa ekkortájt „tüntette ki” Magyarországot a „kereszténység védőbástyája” címmel. Akkoriban született meg az az elmélet, amely szerint a magyar nemzetet (natio Hungarica ) a nemesek – beleértve a nem magyar nemzetiségű nemeseket is – összessége alkotja, s választás útján ez ruházza át a hatalmat az uralkodóra. 1446-ban az országgyűlés a király kiskorúsága idejére kormányzóvá választotta Hunyadi Jánost, aki nem élhetett a legfelsőbb bíráskodás jogával, csak korlátozottan rendelkezett a királyi jövedelmek felett. Hunyadi az 1450-es években már 28 vár, 57 mezőváros, mintegy ezer falu, összesen mintegy 4 millió hold felett rendelkezett. Befolyása sok familiárisa és lekötelezettje révén messze túlterjedt birtokai határain. III. Frigyes 1452 szeptemberében kiadta V. Lászlót. Hunyadi lemondott a kormányzóságról, de országos főkapitányként továbbra is ő rendelkezett az ország haderejével, a királyi várak többségével és a királyi jövedelmekkel. Joggal írta Aeneas Silvius Piccolomini, hogy „három ember kormányozza” László király örökségét: „János Magyarországot, György [Podjebrád György] Csehországot, a gróf [Cillei Ulrich] pedig Ausztriát”. II. Mehmed szultán 1456-ban az egész birodalom seregével fogott Nándorfehérvár ostromához. III. Callixtus pápa elrendelte, délben harangszó figyelmeztesse a híveket: imádkozzanak Magyarországért. Hunyadi legfőbb segítője a ferences Giovanni da Capestrano (Kapisztrán János, †1456) volt. V. László Budáról Bécsbe menekült. Hunyadi tízezret el nem érő magánhadseregére és Hunyadi János (Thuróczy-krónika, 1488)