Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig (Pécs, 2014)
Sikátor
Sikátor ■ A szocialista kultúra irányítói mindenáron munkáshősöket szerettek volna látni a történetmesélő műfajokban, úgy az irodalomban, mint a filmekben, azután amikor egy-egy alkotó ilyen témájú művel jelentkezett, megrettentek a valóság kozmetikázatlan, nem a felsőbb igényeknek megfelelő ábrázolásától. A tükör - már ha a művészet egyáltalán tükör - nekik nem tetsző képet mutatott. Rényi Tamás, aki munkásként dolgozott, mielőtt a Filmfőiskolára került, Kertész Ákos szintén munkásként indult író akkoriban megjelent regényéből forgatta a Sikátort. Az ötvenes években játszódó szerelmi történetet kortalanná tette, így jelezte, hogy akár a hatvanas években is megtörténhetett volna. A történet főhőse egy faluról a fővárosba került gátlásos és meglehetősen bizalmatlan, gyári munkássá lett parasztfiú. Valamilyen ősi szorongást és gyötrő gyanakvást hordoz szellemi örökségként. Munkahelyén beleszeret egy magányos fiatalasszonyba, ám amikor megtudja, hogy a nőnek gyermeke van, nem akarja feleségül venni. Ekkor feltűnik az asszony régi udvarlója, a hadifogságban lelkileg tönkrement, labilis idegzetű férfi. Mivel az asszony már csak rá számíthat, jobb híján feleségül megy hozzá, ám az eltorzult lelkű ember mellett pokollá válik az élete. Hármójuk viszonya tragédiába torkollik. A film nem mondja ki, csak sejteti, hogy a kedves fiatalasszony haláláért az őt nem vállaló, elgyávuló szerelmese a felelős. Rényi kortalan szerelmi drámát forgatott a történetből. A szürke élet lelki sikátoraiban vergődő hősöket nagyszerű színészi alakítások állították elénk. Törőcsik Mari riadt és félénk, mégis hívogatóan kívánatos jelenség. Legszebb éveiben találta őt ez a szerep. Koncz Gábor is kiváló a saját és mások életét is elszúró, mafla parasztfiú figurájában. Dégi István szintén emlékezetes alakot formál a gyilkossá váló, roncsolt lelkű emberből. A Sikátort soha nem méltányolta eléggé sem a szakma, sem a közönség, de még az utókor sem.