Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig (Pécs, 2014)
És a vakok látnak
ÉS A VAKOK LÁTNAK 1944 Hangzatos, többértelmű cím. Mintha egy társadalmi méretű kijózanodást óhajtana jelezni. Nem is mutatták be jó ideig. Jeney Imre 1943 nyarán forgatta, amikor a magyar uralkodó köröknek már megfordult a fejében, hogy nem Hitler oldalán kellene befejezni a hatalmas áldozatokkal járó háborút. A film azonban csak 1944 márciusának végén került a nézők elé, mikor a megszálló németek már kezdték összefogdosni a listájukon szereplő ellenzékieket. A falusi néptanítóként induló Barsi Dénes írása nyomán készült film egy munkás életútját mutatja be a háborús években. A tehetősebb producerek nem kapkodtak a téma után, egy színész, az ízes beszédű epizodista, Hosszú Zoltán finanszírozásában készült el. Magyar filmekben korábban nem látott helyszíneken zajlik a történet. Megdöbbentő hitelességű képsorokat láthatunk. Külvárosi utcák, Baross téri cselédkorzó, ócska bérházak, füstös csapszékek. Sötét, alagsori műhelyben dolgozik a főszereplő, aki vízvezeték-szerelő. Amikor megtudja, hogy cselédlány szerelme gyermeket vár tőle, elhagyja. Szinte örömmel megy a frontra, menekülve a családi élet felelőssége elől. Ott egy döbbenetes élmény hatására ráébred, rosszul döntött. Szeretne hazajönni, jóvátenni hibáját, de egy ütközet során megvakul. Már sohasem láthatja a kisfiát. A kissé melodrámaszerű történet alig titkolt háborúellenes állásfoglalást tartalmaz. Szokatlan hitelességű képsorokkal mutatja meg a frontra indulók búcsúzását és a kinti katonaélet mindennapjait. A főszereplő munkást a frontélmények győzik meg a gyerek, a család, a béke értelméről. Nagy árat fizetve, megkésve döbben rá, másképpen kellett volna gondolkodnia és cselekednie. Miként a magyar filmesek is túl későn kezdtek el őszintén szembenézni a legfontosabb társadalmi és politikai konfliktusokkal. ■ 55