Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig (Pécs, 2014)
I love Budapest
I LOVE BUDAPEST 2001 Minden korszakot az is minősít, miről álmodoznak benne a fiatalok. József Attilánál a „szövőlány cukros ételekről álmodik”, Incze Ágnes filmjében a mai vidéki lány ábrándjai a nagyobb szórakozási lehetőséget nyújtó fővárosi élet körül forognak. Ezek az ábrándok aztán - miként az történni szokott - teljesülnek is, meg nem is. A sokáig áhított álmok és vágyak általában torzkép formájában válnak valóságossá. Incze Ágnes filmje szeretettel ábrázolja két főhősét. Az egymásra talált két szerelmes fiatalt kiemeli abból a brutális, részvétlen környezetből, melybe akaratlanul belecsöppentek. Éppúgy, mint a mesében, úgyszólván sértetlenek maradnak, nem hat rájuk rontás és erőszak, mert naivitásuk megmenti őket minden rossztól. Bármibe keverednek, lelkűk mélyén romlatlanok maradnak. Hiába ütköznek naponta hazugságba, bűnökbe, belső ártatlanságuk, sebezhetetlenségük kiemeli, és messzire röpteti őket - ismét József Attilát idézve - a mai kocsmából. Az I love Budapest egyik első fecskéje volt az ezredforduló hazai filmtavaszának. Incze és többek alkotásaival (Moszkva tér, Ébrenjárók) bíztató sora indult egy új világszemléletnek, amely a valóságot nem átláthatatlan ködökbe burkolja, és legyűrhetetlen ellenfélnek mutatja be, hanem humorral és szeretettel nézve hőseit, a nézőknek is lehetőséget ad, hogy jobbnak lássák a világot - legalább olyannak, amilyen, s nem sötétebbnek. A fény és a színek kapcsán meg is kell említeni, hogy Pohárnok Gergely operatőr egy új számítógépes eljárás segítségével komponálta meg ennek a filmnek a képi hangulatát. Soha rosszabb gépi segítséget. ■ 263