Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő. Magyar hangosfilm kalauz 1931-től napjainkig (Pécs, 2014)
Szent Iván napja
Szent Iván napja 2003 1 Kamaszkorában statisztált a Mephistóban, majd felnőttként a produceri pályát választotta Meskó Zsolt, aki aztán mégis figyelemkeltő rövidfilmek rendezésével (A Morei fiú, A fehér alsó) mutatkozott be. A filmes tehetségén túl azt tudhattuk meg róla, hogy igencsak kedveli a színészeket, főként az Ivánokat, Darvast és Kamarást. Hogy pályafutása utolsó szakaszában Darvas Iván méltó filmszerepeket kapott, és azokat remekül meg is oldotta, az Meskónak köszönhető. Itt nem ő a főszereplő, de az a kétszer öt-hat perc, amíg jelen van, frenetikus hatású: sztárvendég egy blőd hakniban, míg meg nem unja a nívótlanságot, és rosszullétet színlelve elhúz. A főszereplő Kamarás Iván, aki egy kicsit önmagát alakítja a vásznon. Híres, agyonsztárolt színész, aki nem is apró-, hanem nagy pénzekre váltja a tehetségét. Kereskedelmi tévé, bulvársajtó, reklámfilm, CD-lemez, koncertkörút - de közben Csehovot próbál, és Hamletre készülne. Mindezt nem egyedül produkálja, hanem van mellette egy ördögi ügyességgel szervezkedő menedzser, akit Fullajtár Andrea alakít. Ivánunk rabszolga, már nem a napi megélhetés, hanem egy hitelre vásárolt, felújítandó lakás robotosa, aki két fotózás és három röpinterjú közben József Attilát mond a tévé-stúdióban - s nem is rosszul. A Hamletról végül lecsúszik, mert a menedzserénél még ördögibb producer (Mácsai Pál remeklése) a háta mögött elintézi, hogy egy hakni-sorozat miatt ne ő kapja a klasszikus darab főszerepét. A lenni vagy nem lenni kérdése mégis személyes tapasztalatává válik, mert a jótékonysági gála nagyjelenetében súlyos baleset éri a színpadon. A mentőautóban pedig az a fiatal táncoslány fogja a kezét, aki Iván jobbik énje lehetne, ha az hagyná. A Szent Iván napja olyan film, ahol a sztori mond el mindent. Minden percében szórakoztat, minden jelenete leköti a figyelmet, de közben végig keserű marad a szánk íze. Sajnáljuk a jobb sorsra érdemes főhőst, de hát így jár, aki nem tud nemet mondani. Szent Iván napja, az év közepe, csúcsa, a legrövidebb éjszaka ideje. A mi Ivánunk az Év embere büszke cím birtokosa, de meglehetősen enerváltan néz nemcsak a kamerába, az egész világra. Nem csoda: kurvát csinált belőle a kor, s ő nem volt elég erős hozzá, hogy ellenálljon. De hát ki mondhatja el közülünk, hogy ez sikerült neki. ■ 275