Nyerges András: Makó szomszédja Jeruzsálem. Történelem, politika, sajtó, irodalom 1993-2013 (Pécs, 2014)
A MÚLT LEHELETE - A József Attila-recepció lappangó adalékai (2005)
A József Attila-recepció lappangó adalékai világirodalomból vett párhuzam is jelezheti, hogy a szerző kikkel tartja József Attilát azonos jelentőségűnek. 7. Korábbi publikációimban már jeleztem, hogy érthetetlen a negyvenes évek elején, a szélsőjobboldal orgánumaiban található József Attila-recepció figyelmen kívül hagyása. Minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis ekkor már létezett nyilas kultúrpolitika, amely megpróbálta az irodalom teljes vertikumát a jobboldaliság keretei közt leképezni. Már csak azért is, mert az ismert, tekintélyes írók (olyan „nagyságoktól" eltekintve, mint Erdélyi József), szóba sem álltak a nemzetiszocialista mozgalommal, kézbentartásuk, irányításuk pedig (mivel rangjukat sem ettől a tábortól kapták), szinte lehetetlennek bizonyult. Szükség volt hát olyan „saját" költőkre, s hozzájuk kötődő olvasótáborra, amely független a hivatalos, de az úgynevezett baloldali-polgári irodalomtól is. Melynek létét a nyilas sajtó és könyvkiadás garantálja, ők pedig segítenek a mozgalmat legitimálni. Immár nemcsak a parasztságból jött nyilas írástudókra volt szükség, de a bázis szélesítése végett egyfajta jobboldali munkásirodalom felmutatásával is próbálkozni kellett. Ehhez mindenekelőtt változtatni kellett a József Attilával kapcsolatos állásfoglaláson. A költő halálakor például az összes szélsőjobboldali lapok ugyanazt a pár sort közölték nekrológ gyanánt, mintha központi utasítás szabályozta volna, hogy a Virradat, a Nemzet Szava vagy az Új Magyarság szövegében egyéni árnyalatoknak, önálló jelzőknek nincs helyük: a szélsőjobboldal stabilan, mint egységes falanx utasítja el a „baloldalra tévedt" költőt. Ennek lett vége a negyvenes évek elején: elkezdődött József Attila kisajátítása a jobboldaliság számára. Lépésről lépésre próbáltak belőle vállalható elődöt faragni a nyilas munkásköltők számára. „Spontán" olvasói levelek érkeztek a jobboldali orgánumokhoz, melyek „személyes" emlékekre hivatkozva vindikálták maguknak az átértékelés jogát. A Magyar Út 1942. november 5-i számában például „Árvái József bőripari munkás" írt kéthasábos levelet Munkásszemmel - Félrenevelték szemléletünket címmel, melyben közölte: „József Attila sem járt különben, mint Petőfi vagy Ady. Oróla harmincban hallottam először. Később személyesen is megismerhettem, de ak-45