Murányi Gábor: A sajtó szövedéke. Huszadik századi laphistóriák (Pécs, 2018)
Lapok, esetek / hatalom és sajtó
Lapzárta ló, Szabó Zoltán, Faludy György, Határ Győző, s volt fiatalabb generációból utánpótlás is például Gömöri György vagy Kabdebó Tamás személyében. A lap szerzői pedig írásaik tanúsága szerint váltig kitartottak amellett, amit 1962- ben vallottak egy, a szerkesztők által feltett körkérdésre: „az emigrációs” jelzőt, mint irodalmi kategóriát valamennyi megkérdezett elfogadhatatlannak tartotta, ezzel is hitet téve az egy és oszthatatlan magyar irodalom mellett. Amely irodalom, noha az utóbbi esztendőkben, ha csak jelzésszerűen is, néhány reprezentáns szerző gyűjteményes kötetével kezdte meg a hazai bemutatkozást, valójában még felfedezésre vár.4 Számos más publikációt is forrásértékűnek kell tekintenünk a fakszimile kiadásban. Például a második nyilvánosság orgánumait nem ismerő hazai olvasó e gyűjteményből ismerheti meg a Bibó-emlékkönyvről írott úgynevezett Knopp-Kornidesz jelentést.5 De kiragadhatunk persze más nevet is, hiszen a József Attilával foglalkozó közlemények - Sárközi indexe szerint is van vagy negyven - a magyarországi nagyközönség előtt ma még jószerével ismeretlenek. (És a szerzők névsorát látva meggondolkodtató, hogy mennyien választották az emigrációt József Attila élete utolsó esztendeit körülvevő barátok közül: Fejtő, Ignotus, Hatvány Bertalan, Cs. Szabó László, Landy Dezső, a nyomdász, Márer György festő...) Említettem, az Irodalmi Újság fennállása idején valójában mindvégig helyettesítő szerepet töltött be. A magyarországi sajtó (leginkább persze már az 1970- es, 1980-as években) gyakran hitegette magát azzal, hogy tulajdonképpen már majdnem mindent megírhat, csak meg kell hozzá találni a megfelelő formát. Ennek az önáltatásnak éppen az IU adja látványos cáfolatát jónéhány olyan neuralgikus témakör kapcsán, mint például a határokon kívül rekedt erdélyi, felvidéki, kárpátaljai magyarság sorsa, amely majdnem nagyobb tabu volt, mint '56 ügye, hiszen az utóbbiról mint „ellenforradalomról” olykor azért esett szó. Ehhez képest Sárközi Mátyás tárgymutatója legalább félszáz Erdély-tematikájú cikket regisztrált, köztük olyan nevezetes dokumentumokat, mint az 1963-as Erdélyi Memorandumot, melyet a Független Erdély elnevezésű mozgalom fogalmazott meg, s ugyancsak az Irodalmi Újság közölte az 1977-ben keletkezett 4 S még vár ma is, 2018-ban... 5 Mint az későbbi kutatásaim alapján kiderült, valójában Huszár-Knopp-Kornidesz jelentésről volt szó. A pártközpont két munkatársa, Knopp András és Kornidesz Mihály szakmai nyersanyagként ugyanis a szociológia professzorának, Huszár Tibornak 60 oldalas, gyalázkodással teli lektori (fel)jelentését használta. (Lásd: Murányi Gábor: A (Huszár-) Knopp-Kornidesz-jelentés. Egy ismert-ismeretlen dokumentum a Bibó-emlékkönyvről. Élet és Irodalom, 2005. október 21. Melléklet [8 oldal, forrásközlés.] 105