Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
A dizőz csókja. A titokzatos Sólyom Janka esete József Attilával
A dizőz csókja A titokzatos Sólyom Janka esete József Attilával elsihlető röpke szerelmi viszonyba keveredett az 1930-as évek közepén József Attila a kor ünnepelt dizőzével, Sólyom Jankával, akinek újrafelfedezésére mostanában tesznek kísérletet. „Add meg nekünk mindennapi sürgönyünket, nem utazom, jöhet, nem kell vigasztalni” Ezt az aláírás nélküli, sokat sejtető táviratot 1936. augusztus 29- én 12 óra 42 perckor Balatonlellén vette fel a postáskisasszony, szűk fél órával később pedig a táviratkihordó már kopogtatott a balatonszárszói Palota pensióban a címzett, az akkor szélesebb körben kevéssé ismert költő, József Attila ajtaján. Aki az azt megelőző és követő napon is kapott hasonló magához rendeléseket, ám e magázódásuk ellenére is intim hangú táviratoknál komolyabb bizonyítékok is vannak arra, hogy az élettársától és szövetségesétől, Szántó Judittól érdemben már elszakadt költő futó viszonyba keveredett a sanzon egyik nagyasszonyával, a nyári szabadságát a tóparton töltő Sólyom Jankával. A történteket így szublimálta verssé József Attila az év végén megjelentetett Nagyon fáj című, megrendítő kötetében, a Balatonszárszó című költeményében: „én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély, / meg a természet gyönyörűn lecsapott rám”. A nyári kaland felszabadítónak bizonyult, a barát és szerkesztőtárs, Ignotus Pál emlékiratában úgy fogalmazott, hogy a Balaton mellől Pestre érkező poétát mintha kicserélték volna. Búskomorságát alkotókedv váltotta fel, „egész csokor verssel jött haza”, albérletavatót rendezett, ahol felolvasta az „új termést”, benne balatonszárszói hódítását szemérmes büszkeséggel elmesélő versét is. E Janka-liezon ismeretében válik érthetővé és értelmezhetővé József Attilának egy 1936. novemberi verses levele nővéréhez, a szárszói panziót „üzemeltető” Etelkához tárta fel 2005-ben Lengyel András az ügy hátterét. „Drága gyermek, / fényes termek / lágy öléből / pezsgő léből / iddogálván [...] azt 206