Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Magyarország messzire van. Hobo József Attila-estje
Magyarország messzire van Hobo József Attila-estje !—Én nem ilyennek képzeltem a rendet - szakadt ki, hatalmas levegőt véve, a letisztult, bensőjéből vezérelt vers József Attilából, 1935-ben. Én nem ilyennek képzeltem a rendet - mondja, mormolja, ordítja, tombolja, gúnyolja, fájlalja, dúdolja, harsogja, kesergi, suttogja, legyinti, énekli Hobo a Katona József Színház estjén, 1991-ben, amely esten egyébként ez a vers - a Levegőt! - el sem hangzik. De ott van, jelen van, bensőből vezérelt gondolatként erről szól az est, amelyet egyfajta csendes tüntetéssé is változtatott a József Attila mellett szavazó közönség. Egy nap kétszer is ment a Légy ostoba! című, Hobo és Márta István nevével fémjelzett előadás. A zsúfolásig telt színházban a jegyhez nem jutottak is beözönölhettek, a legszebb pillanatokat a pisszenéstelen, feszült csend, a közös hallgatás jelentette. A megtalált belső rend estje Hobo meghatározhatatlan műfajú estje. Pedig a kezdet mindenről, csak nem erről beszél. A színpadon Hobo, valahol egészen távol, hátul, szinte kivehetetlenül, megváltozott arccal, hátul összegumizott hajjal Mint fösvény eltűnt aranyát, a bűnt keresi. Ám lehet - döbben rá -, bűnöm gyermekes és együgyű nagyon. Akkor a világ kicsi lesz/s én játszani hagyom. Nehéz, keserves felismerés ez, őrjöngeni lenne az embernek kedve, Hobo meg is teszi - a színpadra állított hatalmas üvegtábla - mint a világ - tör(ődik) darabokra. Dacos hangon: dam, dzsam, dzsam, dzsam. Toporzékolás; Irgalomért könyörgés, remény, hit a szép szóban: Ti jók vagytok!, és ingerült felcsattanás, hisz’ segítség helyett csak Mindig jó tanácsot sziszegnek. És persze Lesznek, akik majd kinevetnek, és fásult a felismerés, hogy Nem emel föl senki, s talán nem is tudja senki, hogy Előttetek egy ember ment el, aki már Hét napja... nem evett, aki tudja, hogy nincs bocsánat, s aki tudja, hogy A szép szabadság csak ostobaság. A jóság és a béke is az. Légy ostoba! - mert ez talán a menekülés, talán a kiút. 86