Murányi Gábor: Szövedékek. 50 év, 50 írás József Attiláról (Pécs, 2022)
Arc poétika. József Attila-értékelések
Arcpoétika József Attila-értékelések Elképzelhető, hogy végül is a holtában nyomtalanul eltűnt Petőfi Sándor járt a legszerencsésebben, így az utókori - őt kisajátítani igyekvő - tisztelgőknek nincs alkalmuk újabb és újabb díszsírhelyek felszentelésére. Ha ugyanis az írószövetség elnökének, Tornai Józsefnek minapi kezdeményezése netán találkozik József Attila családjának elképzelésével - s mint hírlik, találkozik -, akkor József Attila, szándékán kívül, minden bizonnyal sajátos rekordot állít be: ez lenne ugyanis negyedik temetése. Az első „végső búcsúra” 1937. december 6-án Balatonszárszón, a költő öngyilkosságának színhelyén került sor. A szűk családon, s a fél falun kívül néhány pesti jó barát, így például kiadója, Cserépfalvi Imre, a Szép Szó köre, Ignotus Pál és Fejtő Ferenc hallgatta a szociáldemokrata napilap, a Népszava főszerkesztőjének, Mónus Illésnek a „szociáldemokratát” búcsúztató szavait. A második temetésre 1942. május 3-án, az elsőhöz hasonlóan ugyancsak vasárnap kerített sort az antifasiszta népfrontosság jegyében az év januárjában alakult József Attila Emlékbizottság, amelynek a többi között a későbbi pártkorifeus Marosán György is tagja volt. A gyászbeszédet az egykori írótárs, a liberális sajtó egyik reprezentánsa, Gáspár Zoltán mondta, aki beszédében arra is kitért, hogy József Attila nyughatatlan lelke „íme hát meglelte hazáját”, s végleges nyugalomra lelhet a székesfővárostól ezer pengőért megvásárolt díszsírhelyen. A harmadik temetés során a Kerepesi temető könyvi bejegyzésének tanúsága szerint - miként azt néhány évvel ezelőtt Farkas László megírta az Élet és Irodalomban - a költő földi maradványait 1959. május 20-án, egy pénteki napon helyezték át a Munkásmozgalmi Emlékmű előkertjébe. A szinte titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával végrehajtott áttemetés talányára ma még nincs megfejtés. A feltételezések szerint József Attila hamvainak a Munkásmozgalmi panteonba ily módon történt „becsempészése” a költő egykori 97