Nyerges András: Színünk és viszályunk. Írások magyar írókról (Pécs, 2016)
József Attila
József Attila zésű kritikusok” nevében döntött úgy, hogy nem bíbelődik esztétikai érvekkel, beéri azzal, hogy meghatározza a költő helyét - politikailag. Ebből fakadóan József Attila „verseskertjében a kritikus sajnos nemcsak virágok közt turkál”. (Sajátos módon a baloldali elfogultsággal nem vádolható Dsida Jenő ugyanennek a kötetnek a verseiről azt írta: csillogásuk „a füvek reggeli harmatáé”) A Budapesti Hírlap kritikusát más szempontok motiválták, hiszen „József Attila rossz útra tévedt. Kár, hogy a költő igazi babérja helyett ifjú kommunisták garasaira, vagy talán inkább Moszkva guruló aranyára pályázik”. 1931 közvéleménye számára ez a vád szerfölött ismerős és súlyos volt: a hazaárulás szinonimájaként emlegettek „guruló aranyakat”, például akkor, amikor a jobboldal a Rote Hilfe „guruló dollárjaira” hivatkozva próbált mandátumától megfosztatni szociáldemokrata képviselőket, mondván (Új Nemzedék, 1925. március 4.) „a véres moszkvai dollároknak nincs más hivatásuk, mint a vörös forradalom továbbterjesztése”. (1931-re annyi változott, hogy a jobboldal már „guruló cservonyeceket" emlegetett.) Gondolom, a fenti szöveg tartotta távol a filológusokat attól, hogy a Budapesti Hírlapban (akár József Attila halála alkalmából) további cikkeket keressenek. Épp csak azzal nem számoltak, hogy ez a lap 1937-re az őskonzervativizmus agg, ám mérges harapásokra képes házőrző ebéből - ami 1931-ben volt - a radikális jobboldal által létében fenyegetett, tehát középre húzódó, mérsékelt orgánummá vált. A „guruló aranyak” emlegetéséhez képest az 1937-es nekrológ már nem győzi hangoztatni, hogy József Attila „irodalmi munkássága révén nem tudta megélhetésének anyagi alapjait megteremteni [...] Abbeli igyekezete, hogy fix állásba jusson, eredménytelen maradt.J...] Hányatott és reménytelennek látszó életének terhe elől öngyilkossággal menekült”. Az 1931-es cikket elkövető denunciáns nem tudhatta, hogy József Attila (épp ebben az évben) valóban kap „Moszkvától” valamit: az ott élő magyar emigráns írók platformtervezetétől olyan megbélyegzést („a fasizmus táborában keresi a kivezető utat”), amely valósággal főbe kólintja. Még az 1937-es nekrológ-405