Fernando de Rojas: Celestina (Marosvásárhely, 2002)
Calisto és Melibea tragikomédiája - Harmadik felvonás
Bárhogy sajogjon is egy seb, idővel csillapul a fájdalma, és bármily kitörő öröm később ellanyhul. Jó és rossz, jólét és balsors, dicsőség és szégyen, az idő múltával minden elveszíti kezdeti lendületes erejét. Amit csodáltunk, ami után oly nagyon vágyakoztunk, egykettőre elfelejtjük, mihelyt tovatűnt. Naponta új dolgokat látunk, hallunk, és túllépünk rajtuk, elmaradnak mögöttünk: eltörpíti, hétköznapivá teszi őket az idő. Bármenyire megdöbbennél is, ha azt hallanád, rengett a föld, vagy más hasonlót, nem felejtenéd-e el egyhamar? Ilyesmiket: kiáradt a folyó, a vak újra lát, meghalt atyád, lecsapott a villám, Granada elesett27, ma vonul be a király, a törököt leverték28, napfogyatkozás lesz holnap, a víz elvitte a hidat, X- ből püspök lett, Pedrót kirabolták, Inés felkötötte magát. Ugye, hogy három nap múlva vagy második hallásra nincs, aki megdöbbenjen tőle? így van ez mindennel, így múlik el minden, elfelejtünk, magunk mögött hagyunk mindent. így lesz az én gazdám szerelmével is: mennél jobban belelovallja magát, annál inkább gyengül, mert a hosszú megszokás elcsitítja a fájdalmat, tompítja és szertefoszlatja a gyönyört, elkoptatja a csodákat. Fölözzük le a magunk hasznát, amíg tart a küzdelem, és ha könnyűszerrel segíthetünk is rajta, annál jobb, ha nem, lassan-lassan rávonjuk Melibea rosszallását és megvetését. Még mindig inkább keseregjen az úr, mintsem veszélybe kerüljön a szolga. CELESTINA Jól mondod, veled érzek, szívem szerint beszéltél, nem lesz itt semmi hiba. De egyelőre, fiam, a jó ügyvéd végezze a munkáját, eszeljen ki álérveket, csalafinta fogásokat, járja a törvényszéket, még ha rápirít is a bíró, legalább azok, akik látják, nem híresztelik, hogy potyára veszi fel a díját, s mindenki hozzá fordul a perével, Celestinához a szerelmével. SEMPRONIO Tégy belátásod szerint, hiszen nem ez az első ügy, amelyet magadra vállaltál. CELESTINA Az első, fiam? Kevés szüzet láttál ebben a városban, hál’istennek, aki boltot nyitott, s ne én adtam volna el az első fonalát. Mikor megszületik a lány, beíratom a könyvembe, hogy tud-27. 1492. jan. 2-án; ezzel véget ért a reconquista, Spanyolország területének visszahódítása a móroktól. 28. Hihetőleg Hunyadi János nándorfehérvári (1456. júl. 22.), esetleg Ştefan cel Mare moldvai vajda vasluii (1475. jan. 10.) győzelmére utal; mindkettő eleven lehetett még az európai köztudatban. 44