Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)
Menczer Béla Párizsban
József Attila egyetlen versét az én fordításomban. Ekkor kezdődött Attila kapcsolata Rubin Lászlóval s a budapesti A Láthatárral. A folyóirat tetszett Attilának; önként jelentkezett munkatársnak: „Hoztam neked két verset - szólt hozzám de ne mondd azt, hogy hülye vagy, Attila, mert azt már mondtad.” így feleltem: „Jól tudod, Attilám, hogy a szokott »hülye vagy«, amit hallottál már tőlem, nem verseidre vonatkozott, hanem nagybecsű személyed más megnyilatkozásaira, amelyekről, szerencsére, csak közeli haverjaid tudnak, mint például én. Ami két új versedet illeti, az egyik kitűnő, a másik, szerintem, nem az. De küldd el mind a kettőt Rubin Lászlónak; nem szorulsz nála az én ajánlásomra.” - Mire Attila: „Rubin László, írásai után ítélve, okos ember lehet, de ez nem jelenti azt, hogy én tetszem neki. Te például, Öregem, szintén okos ember vagy, sok mindenhez értesz, de hozzám nem, ha ez a vers neked nem tetszik.” - „Attilám feleltem én -, tiltakozom az »okos ember« megjelölés ellen. Te azt állítod, hogy Téged az »okos emberek« kerülnek, rólam ez éppen nem mondható el. A Te kedvedért járok ide, a Chőpe de Lutece-be is.” Vajon hogyan alakul József Attila párizsi éve, ha még Illyés és Szegi Pál hazatérte előtt költőtársakra talál? S hogyan, ha az Illyés- és Szegiverseket közlő Rubin László nem húzódozik egy ideig József Attila költeményeinek közlésétől? Hisz A Láthatár utolsó számában megjelent három József Attila-vers közül az egyik, az Erősödik című a Kassai Naplóba« s a bécsi Diogenesbe« is megjelent előzőleg. S nem valószínű, hogy a másik, az Isten megkésett közlésénél esztétikai meggondolások játszottak volna közre. Más jellegű fenntartások Rubinnal és lapjával szemben - mint József Attila korabeli leveleiből kiderül - a költőben merültek fel. O az, aki a később egyre szorosabbá váló kapcsolat ellenére is, a „polgári szocialistát " látja a szerkesztőben. - Mielőtt erről szót ejtenénk, kérem, mondja el, hogyan ismerkedett össze Rubin Lászlóval? Rubin Lászlót, a Galilei-kör egyik alapító tagját én már előzőleg jól ismertem. Sógorom, néhai dr. Bogárdi Iván barátja volt. A régi galielisták idősebbek voltak nálam, de nővérem és sógorom köréhez tartoztak, s én olykor Bécsben, Párizsban, Berlinben, Londonban is találkoztam velük (ezek között volt Böhm Aranka és férje, Karinthy Frigyes, Kende Zsigmond, Garai Kálmán, Lóránt Jenő, Séf Dabis László stb.). Párizsban én hoztam össze Rubint Károlyival; Szendét és Diener-Dénes „Józsi bácsit” a galileisták e korosztálya még Pestről ismerte. A Láthatárt, Rubin László 1927-ben megalakuló (és ki is múló) folyóiratát 1925 végén „Józsi bácsi-313