Fodor Ilona: Csillagokból kopjafa (Marosvásárhely, 2000)

Függelék

volna róla, akkor láthatta volna, hogy félreértés József Attila részéről nem lehetett, és ma különösen nem lehet. Ennek bizonyítására másodolom ide az éppen ma 41. éve írt hírlapi közlemény teljes szövegét, lehetőleg olyan módon, ahogy a két hasáb egymás mellett megjelent. A közlemény címe: ILLYÉS GYULA ÉS JÓZSEF ATTILA IZGALMAS KÖLTŐI PÁRBAJA Harctéri jelentés a Szép Szó és a Nyugat irodalmi lövészárkából - A Nemzet tudósítójától — Érdekes és izgalmas költőpárbaj és szellemes irodalmi „odamondoga­­tás” folyik az ifjú magyar lírikusgeneráció két kiváló tagja közt. A szem­benálló felek József Attila, az izzó szemű és az izzó hangú Petöfi-külsejü poéta, a másik Illyés Gyula, a Puszták népe című megdöbbentő és zseniá­lis könyv szerzője. József lapjában, a Szép Szóban nemrégen verset írt „Ars poetica” címmel. A versben „más költőkről” is megemlékezik: bizony nem bánik kesztyűs kézzel kollégáival, a többi között ezt írja róluk: ,, Más költők — mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig koholt képekkel és szeszekkel mímeljem mámort mindegyik. En túllépek a mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmánv módon a szolga ostobát. ” A megsértett „költői kar” nevében Illyés Gyula felelt József Attilának a Nyugatban, „Szolga” című versében. Egyszerűen és röviden „kerge tá­­nyérnyaiónak” és „ócska pribéknek” nevezi barátját, aki „hősnek szavalja magát”. írjuk ide Illyés versének József Attilára vonatkozó nyolc sorát: Szolga, - mondom én, magamra, jó légvéttel, szabadon. 451

Next