Jakab Sámuel: Életünk forrása, a termőföld. Talajtan- és környezettudomány-népszerűsítő írások (Marosvásárhely, 2009)
Talajtermékenység - tápanyag-gazdálkodás
Brassay Sándor kifogásolja továbbá írásomban a következőket: „hogyha a lejtős területeket kizárólag műtrágyával kezelik, ez elkerülhetetlenül a talaj pusztulásához vezet”. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy ez nem az én megállapításom, hanem - amint az bírált cikkemből is világosan kitűnik - a würzburgi szőlészeti és kertészeti intézet munkatársai mutatták ezt ki kísérleti parcellákon, több évi kísérletezés alapján. Én, aki idestova 15 éve megszakítás nélkül a talajokat, a talajeróziót térképezem, hinni tudok abban, amit a würzburgi kísérletek kimutattak, annál is inkább, mert egyebütt is észleltek ilyesmit. Würzburgban a kísérleteket 100 m2-es szőlőparcellákon végezték. Egyik parcellát több éven át csak műtrágyával, míg a kontroli-parcellát trágyakomposzttal kezelték. A parcellákra esőztető berendezést szereltek. Egy 45 milliméteres mesterséges esőztetés az első parcelláról csaknem 2 tonna földet hordott el fél óra alatt, míg a trágyakomposzttal kezelt parcelláról még 1 kilogrammnyi humuszt sem hordott el a víz. A komposzttal egyenlő hatású védelmet nyújtott a szalma és a tőzeg is. A fenti kísérlet rávilágított arra, hogy ahhoz hogy a műtrágyázott parcellán a következő évben ne csökkenjen a termés, növelni kell a műtrágya adagot. De meddig? A biológiai mezőgazdaság (biogazdálkodás) hívei ökológiai érvekkel támadják a kizárólagos vegyszeres gazdálkodást. Georg Gottschewski határozottan állítja: „Aki a tudományos kutatás mai színvonalának már nem megfelelő kísérletekre hivatkozva azt meri állítani, hogy a talaj trágyázásának és a növények és állatok kezelésének mai konvencionális módszerei [a nyugat-európai, kizárólagos vegyszeres módszereket érti ezen - J. S.] ártalmatlanok, tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.” Dr. Günther Kahn, a hohenheimi Agronómiái Egyetemen a biológiai módszerek alkalmazásával kapcsolatos tervek irányítója, a Bild der Wissenschaft tudományos lapban leszögezi: „a műtrágyán és gyomirtó szereken alapuló módszerek elvileg magukban hordják a túladagolás kockázatát, ami azonban könynyen elkerülhető a biológiai mezőgazdaságra való rátéréssel.” S ma már Németországban több száz farmer tért rá a biológiai mezőgazdaságra, és nem is panaszkodhatnak gyenge termések miatt, terményeik pedig a legkeresettebbek a piacon. Svájcban szintén több száz farmer lett a biológiai mezőgazdaság híve. Abban mégis igaza van Brassaynak, hogy egyes fejlett országokban a jelen a műtrágyáké. De hogy a jövő is kizárólagosan a műtrágyáké lesz-e, az nem is olyan valószínű. Aki így ítéli meg a dolgot, csupán abból kiindulva, hogy ma a műtrágyázás egyre nagyobb teret hódít minálunk és a világon, és hogy ez nyilvánvaló termésnövekedéssel jár, az a talaj tápanyag-utánpótlásának kérdését túlzottan leegyszerűsítve, rövidlátó módon szemléli. Földünk jelenlegi évi szervesanyag-hulladék „termelése” 20-25 milliárd tonnára becsülhető. Ezt a tömérdek hulladékot nem halmozhatjuk, de megsemmisíteni 131