Bogdán László: Felröppenő flamingó (Marosvásárhely, 2009)
Hazátlan dalok (József Attila árnya kísért)
3. A szellőzködő, lágy melegben fonta rám magát. Énekelt. Mert akkor szép a sűrű erdő, amikor ég. így feleselt. „Van egy fél kiflim - megetetlek. Fél üveg borom - megitatlak. Reggel fél ötig szerethetlek, azután a másiknak adlak. Hidd el, rémisztő minden angyal. Áldalak búval, vigalommal. Kire vársz? Én már itt vagyok. Mért szomorkodtál? Minden megvan, figyeltelek a kirakatban, tapsikoltak a jázminok." 4. Tapsikoltak a jázminok ölében, mikor révbe értem, zátonyra futott életem nézhettem tágra nyílt szemében. Mert sorsát el nem kerülheti az sem, ki szembemegy vele, ha bujkál is, kicselezi és utoléri végzete, a bűnöst és a bűntelent, de azt, hogy ez mit is jelent, tanuljuk hívőn és hitetlen, túlélve ezernyi veszélyt, elmebajt, reményt, locska kéjt. Nagy, álmos dzsungel volt a lelkem. 57