Bogdán László: Felröppenő flamingó (Marosvásárhely, 2009)

Hazátlan dalok (József Attila árnya kísért)

HAZATLAN DALOK József Attila árnya kísért 1. Az éjjel hazafelé mentem, nem volt hazám, hát szótlanul ődöngtem kivilágítatlan sikátorban, ha hátba szúr valaki, ki is foszthat engem, három napja csak vizet ittam, és védeni sincs semmi kedvem az örökrészem, fenn a holdban. Ha emelkedne, mit is szólna Isten? Nézném a kirakatba', amint megvillan a gyilok. Vak riadalmam, vándorlásom hidegen hagyta. S a halálom? Ereztem, bársony nesz inog. 2. Éreztem, bársony nesz inog. Rossz tanácsokat súg a szél. Az ember végül homokos, kietlen síkon is remél. De lehet, mégis a huzat játszott velem? Egy téren álltam. Indulat, éhség, áramszünet zavart. „Miért vagyok hazátlan?!" ­­kérdeztem, és jöttek dalolva részegek, tűnve a seholba, mutattak fityiszt, esztelen. „Nem kétszemélyes ez a pad?" Kérdőjelek, s egy lány maradt, a szellőzködő, lágy melegben. 56

Next