Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink? Néhány fejezet a magyar néprajztudomány történetéből (Marosvásárhely, 2003)
Kalotaszeg reformkori leírása és leírója
Hazánkban először ő kapott néprajzi katedrát: 1898 februárjában a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az általános és hazai etnográfia magántanárává nevezték ki (6. ábra). Oktatómunkáját az egyetem Szegedre való költözése után, 1921-től 1924-ig címzetes nyilvános rendkívüli tanárként, 1924-től haláláig pedig címzetes nyilvános rendes tanárként is folytatta. Negyvenhat egyetemi félévben összesen százhuszonnégy kurzust hirdetett meg, és olyan kiváló, később híressé vált tanítványai voltak, mint például Biró Lajos, Csűry Bálint, Györffy István, Mészöly Gedeon, Roska Márton, Seprődi János, Szendrey Zsigmond és Viski Károly (Kolozsvár), valamint József Attila és Bálint Sándor (Szeged). Herrmann a muzeológia területén is jelentős tevékenységet fejtett ki. Több cikkében foglalkozott a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya helyzetével, elhelyezésével, sürgette egy önálló néprajzi múzeum létrehozását, a millenniumra egy nagy néprajzi kiállítás megrendezését szorgalmazta, és része volt a Jankó János által megvalósított Néprajzi Falu (Ezredéves Országos Kiállítás, 1896) megalkotásában is. 1891-ben Kalotaszegen tervezett múzeumot létesíteni. Ez azonban nem valósult meg, mint a hétfalusi Csángó Múzeum sem (ennek anyagát összegyűjtötte, de az az első világháború idején elpusztult). Az 1891-ben Kolozsváron megalakult Erdélyrészi (később Erdélyi) Kárpát Egyesület alapszabályában rögzítette egy múzeum létrehozását. Herrmann fáradhatatlan gyűjtő- és szervezőmunkájának is köszönhető, hogy az egyesület Táj- és Néprajzi Múzeuma Mátyás király kolozsvári szülőházában 1902-ben megnyitotta kapuit. Ennek az intézménynek tiszteletbeli igazgatója (1898-1919) volt, mint a szamosújvári Örmény Múzeumnak is, amelynek megalapítása (1905) érdekében is sokat fáradozott. A néprajztudós zeneértő és -rajongó ember volt. A fentiekben már utaltunk különféle zenei lapok kiadásában játszott szerepére. Ezen kívül megemlítjük, hogy részt vett az Országos Magyar Zeneegyesület megalapításában (1910), főmunkatársa volt a Zenelapnak, és nagy része volt abban, hogy Major Jakab Gyula, korának jeles zeneszerzője, zongoraművésze és tanára Vácon 1909-ben zeneiskolát nyitott (lásd még az alábbiakban). Herrmann egész életében lelkes híve volt a turisztikának. Ott volt turistaegyesületek megalakulásánál (Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztálya, 1888; Magyar Turista Egyesület, 1891; Erdélyi Kárpát Egyesület, 1891; Magyar Tanítók Turista Egyesülete, 1896), mindegyik munkájában tevékenyen részt vett, és előszeretettel publikált turista-folyóiratokban is. Azt vallotta, hogy „az ethnographia tejtestvére a turisztikának”,19 ezért kirándulásai alkalmával is gyűjtött, jegyzetelt, ahogy 1926-ban Merza Gyula megfogalmazta: „a turistaság és a néprajz kölcsönhatásának nem csupán elméleti hirdetője volt, hanem gyakorlatilag is azért járta a hegyeket-völgyeket, azért is turistáskodott, hogy közelebb 36