Magyar Zoltán: Hunyad megyei népmondák (Marosvásárhely, 2009)
Bevezetés
Magyar Zoltán: Hunyad megyei népmondák székelyek körében népköltészeti formában is él a székelyek, azaz a magyarság egyik eredethagyománya,88 ilyenre a hunyadi folklórban már a 19. századi forrásokban sem lelhettünk. S minthogy túlnyomórészt reformátusok lakta néprajzi tájegységről van szó, a magyar szentek 15-16. században még bizonyára élő történelmi emlékezete is a múlté.89 A megye történeti folklórjának első - és egyszersmind első számú - népi hőse az a Hunyadi János, akinek Hunyad volt a szülőföldje, és akit származásán kívül későbbi sorsa, karrierje és törökellenes küzdelmei is ezer szállal kötöttek e vidékhez. A 15. századi magyar és európai történelem e kimagasló alakjának tüneményes pályafutása már önmagában is kiváltotta kortársai részéről a figyelmet. Hunyadi édesapja, Vajk egy valószínűleg Havaselvéről Erdélybe vándorolt bojárcsalád tagjaként a telepítést irányító kenézből lett udvari lovag, s mint Zsigmond király 1409. évi adománylevele bizonyítja, a király személye mellett teljesített katonai érdemeiért kapta adományul fiával és fivéreivel együtt a hunyadi uradalmat. Hunyadi János, akit már a korabeli szóbeszéd is Zsigmond törvénytelen gyermekének tartott, fiatalkorában mint nemesi familiáris Csáky György székely ispán, majd Lazarevics István szerb despota oldalán katonáskodott, utóbb a macsói bán szolgálatába lépett. Az 1420-as évek második felében a Balkán különféle részein hadakozva már törökverő hírre is szert tett, s a királyi udvarban betöltött növekvő politikai súlya mellett ennek a hírnévnek is betudható, hogy trónra lépését követően Albert király őt nevezte ki a török támadásoknak leginkább kitett Szörényi bánság élére. Az 1440-ben királlyá választott I. Ulászlónak már legbizalmasabb tanácsadója volt a szolgálataiért cserébe az ország legnagyobb magánbirtokosává lett Hunyadi, s a király az 1440-es években indított nagy törökellenes hadjáratok megszervezésével és vezetésével is őt bízta meg. Hunyadi mint erdélyi főnemes (birtokainak negyede - közel egymillió hold Erdély földjére esett) személyes érintettséggel bírt a törökellenes küzdelemben, és mikor a király erdélyi vajdává, valamint székely és temesi ispánná kinevezte, nemcsak e tartományok anyagi forrásait, hanem óriási vagyonának jövedelmét is a határvédelem és a török háborúk kiadásaira használta fel. Az elkövetkező évek megmutatták, hogy nem kevés sikerrel, hiszen az erdélyi győzelmek, a balkáni hadjáratok, majd az 1456. évi nándorfehérvári diadal következtében a magyar királyság határai hosszú évtizedekre mentesültek a közvetlen veszedelemtől. Ő maga ugyan csak régens, azaz az ország kormányzója lett, király nem, de a családi birtokok jövedelme, valamint kisnemesi familiárisainak katonai és politikai súlya elég volt ahhoz, hogy halála után két évvel kisebbik fiát, mint a kereszténység ünnepelt hősének az utódját magyar királlyá válasszák meg.90 88 Margittai Gábor, é. n. 103. 89 Igaz, Erdély más, protestánsok lakta vidékein találunk ellenkező előjelű példákat is, lásd az aranyosszéki és kalotaszegi Szent László-mondakört (Magyar Zoltán, 1998a.; uő, 2004.135-145.). 9(1 Erdély története I., 1988. 357-358. 52