Székely Mendel Melinda: Magyar színjátszás Amerikában (Marosvásárhely, 2013)
Színészsorsok két kontinensen át
Hegedős Györgyi, a „balettpatkány” 149 Hegedős Györgyi, a „balettpatkány” Hegedős Györgyi, a színésznő és koreográfus élete, sorsa képezi az összekötő kapcsot — akárcsak Krencsey Marianne személye és működése is — az észak-amerikai magyar színjátszás története, múltja és napjaink, jelenünk történései között. Különös véletlen, hogy életét és a 2007-ig megírt önéletrajzi kötetét pontosan úgy oszthatja két részre, mint pálya- és sorstársa, Krencsey Marianne: 35 év Magyarországon és 35 év a tengeren túl — azzal a különbséggel, hogy utóbbi, Hegedős Györgyi esetében nem az Egyesült Államokat, hanem Kanadát jelenti. A hetvenes években hagyta el az országot, akkor, amikor már „puha” volt a Kádár-diktatúra, lehetett utazni, és Magyarország volt az irigyelt, „a legvidámabb barakk”. A „gebines” „gulyásszocializmus”. Sőt, akkoriban már akadt olyan „diszszidens”, aki bántódás nélkül hazalátogathatott, és sokan a hazatelepülésen gondolkodtak. A szabadság azonban csak viszonylagos volt — az ötvenes évekhez való viszonyításban —, lényegében csupán felszínes látszat. Hiszen még az 1976-ban hazatelepült Szabó Sándor fülébe is belesúgták az elvtársak: vigyázzon, nem felejtik ám el, hogy „disszidens”. A hetvenes évek lázadó, nyugatra kitekintést nyerő ifjúságának még mindig csábítóbb volt a „kinti” szabad világ, mint a béketábor látszólagos demokráciája. Balett-táncos édesanya és hírlapíró apa gyermekeként 1937. április 30-án született Hegedős Györgyi, aki mindkét szülője tehetségét örökölte. Táncosként és prózai színészként, valamint énekesnőként is szép sikereket aratott, és a későbbiekben kiderült: írni is tud, élvezetesen, jó stílusban. Elsőként balettozni tanult, édesanyja példáját követve, és első színpadi fellépései során a tánckarban, majd később koreográfusként hasznosította itt szerzett tudását. De a Színiakadémián a táncos-koreográfus szakról átigazolt a prózai színészi szakosztályba. Végzősként lehetősége lett volna a Vígszínházhoz szerződni, ám az akkori debreceni direktor, Téry (Arnold) Árpád szerződést ajánlott neki a következő szavakkal: „Én magát leszerződtetném, ha tényleg csepűrágásra adta a fejét, de hallom, Benkő a Vígben akarja tartani ösztöndíjasként. (...) Figyelmeztettem — folytatta-, hogy maga itt tíz évig csak annyit fog mondani, hogy »Tálalva van« vagy »A kocsi előállt«. Ha meg Ruttkai felfigyel magára, akkor meg is öli. Nálam szerepeket játszhat, megtanulhatja a szakmát.” (Hegedős é. n.: 127.) Debrecenben valóban gazdag és szép pályafutás állt Hegedős Györgyi előtt, annál is inkább, mert debreceni évei alatt, 1955— 1959 között sok „kegyvesztett” nagy művész állt „parkolópályán” ugyanitt, és sok későbbi nagy művész indult itt a pályán. Többek közt Márkus Lászlóval54, Mensáros Lászlóval53, a későbbi kanadai direktor Kertész Sándorral dolgozhatott, és ugyanitt indult a fiatal Latinovits56 karrierje, áld meghatározó szerepet játszott Hegedős Györgyi életében. Debrecenben Hegedős Györgyi számos vígjátéki, drámai szerepet alakított, koreográfiákat állított színpadra. Később akkori férjével, Horváth Gyulával a fővárosba ment, ahol revütáncosként, dizőzként és színészként egyaránt dolgozott több kabaréban, varietészínpadon és színházban, így a József Attila Színház színpadán is. Időközben határon túli magyar színháznál is vendégszerepeit — a magyarországi színészek közül elsőként lépett fel a Szabadkai Magyar Színház társulatában. 1968-ban vendégszereplésre hívták Finnországba, ahol megismerkedett leendő férjével. Két és fél év alatt 24 városban énekelt, nagy sikerrel. Szerződése lejártakor a finn Pentti Tapio utánajött Magyarországra, ahol Hegedős Györgyi éppen válófélben volt első férjétől. 1972. szeptember 3-án (csupán féléves vízummal rendelkezve) finn szerelmével indultak útnak, hogy meglátogassák Györgyi Kanadában élő édesapját (Hegedős, é. n.). Az 1956-ban disszidált apa, Hegedős Gyula megérkezésükkor már halálos beteg volt. Lánya és veje vele maradt 1973 februárjában bekövetkezett haláláig, amikor Györgyi féléves vízuma lejárt. A magyarországi hatóságok megtagadták a családi ügyek intézéséhez szükséges időre a vízumhosszabbítási kérelmet. „Itt ragadtunk. (...) Magyarország megtagadta a második vízumhoszszabbítási kérelmemet, hiába hivatkoztam apa halálára, ügyek intézésére. így a további legális tartózkodás ugrott. Mostantól disszidensnek számítok. Megesz a méreg. Mondtam is, lőjenek utá