Markó Béla: Olvassuk együtt. Versmagyarázatok (Marosvásárhely, 1999)
József Attila: Nyár
József Attila NYÁR Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskct és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol vörös, de karcsú még a nyár. Am egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél. Nem hiszek abban, hogy valaha is lesz pontos, szabatos, világos válasz arra az emberiséggel egyidősnek számító kérdésre, hogy: miért szép? Miért szép egy vers? Miért szép egy festmény? Miért szép egy zenemű? Műértők serege szorgoskodik a kérdés megválaszolásán, nem is eredménytelenül, hiszen újabb meg újabb elemzési modellek születnek, de a teljes megoldás még várat magára. Gondolom, nem is lesz megoldás. Nem lesz bölcsek köve, amellyel egyformán átváltható a stilisztika aranyára 117