Márton Áron: Miatyánk. Márton Áron hagyatéka 10. (Marosvásárhely, 2014)
Előszó
akkor testvéreknek kell lennünk. Márton Áron a testvériség megtagadását a 20. században a versailles-i Trianon palotában történtekhez köti, rámutatva a békekötés igazságtalanságára. Beszédeiben nem siklik át a társadalom furcsaságain. Például a „kutyabarátok egyesületét" és annak tevékenységét úgy állítja be, mint akik érzéketlenek a hajléktalanok iránt; nem helyesli a „háborúban elpusztult lovaknak emlékművet állító egyesület" munkáját sem. Szociális érzéketlensége miatt az újságírást „érzéketlen regisztrálásnak" minősíti. Szerinte a társadalmi érzéketlenség abban nyilvánul meg, hogy a szomszédot nem vesszük észre, „mindig messze gondolunk". A bajok gyökerét az istentelenségben véli felfedezni. Pontosan megfogalmazza: „A genfi népszövetség termeiben soha nem ejtették ki az Isten nevét, s a népek gyilkos lázban készülődnek egymás ellen. A társadalom [a] törvényeit Isten nélkül, az Isten ellenére hozta, és a társadalmi osztályok halálos gyűlölettel állnak egymással szemben, s egymás számára tőrt, bombát, gázt tartanak a kezükben." Az új pogányság szelleme ártalmasabb a magyar népre, mint a 150 éves nehéz török uralom. Igaz, hogy akkortól maradt egy 'seb', mely átokként száll apáról fiúra, éspedig Isten nevének hiába vétele (a káromkodás). A vallási eltévelyedések (okkultista és spiritiszta mozgalmak, modern teozófia és antropozófia) sorában azt jövendöli a hegeli ideális fejlődéselmélet materializáló formájáról, a bolsevizmusról, hogy „ekéje a világ hátán fog végigszántani." Márton Áron négy beszédet szentel a „legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is" kérésnek. Szemében a történelem „az összefoglalt egyetemes emberi akaratnak és az abszolút isteni akaratnak a feszültsége." Az emberi akarat nem tagadható, sőt méltóságának az az egyik legszebb megnyilvánulása: „cselekedeteinek érté9