Márton Áron: Miatyánk. Márton Áron hagyatéka 10. (Marosvásárhely, 2014)
Előszó
két a szabadságát kifejező akarata adja." Ezt az akaratot alakítani kell Isten akaratához, vagyis azokhoz az erkölcsi törvényekhez, melyek közvetve vagy közvetlenül Istentől származnak. Fájóan állapítja meg, hogy „beteg korunk egyéb súlyosabb tüneteinek okozó bacilusa az akarat legyengülése". Az akarat elveszítése vezet a tömegmozgalmakhoz és a kompromisszumokhoz. Ma a „hitvány kompromisszumok idejét éljük!" - állapítja meg. A Miatyánk utolsó kérésének - „és ne vigy minket a kísértésbe" - tárgyalásánál Krisztus hármas kísértését veszi alapul, s magyarázatában egyúttal összegzi mindazt, amit az Úr imádságával kapcsolatosan az előzőkben kifejtett. „Mert Krisztus megkísértése ismétlődik meg a 20. század emberének az életében is. Ugyanazon a ponton támad az ellenség most is. A kísértések mai neve: materializmus, okkultizmus és imperializmus." Mindent összegezve, elmondhatjuk, hogy Márton Áron kora emberéhez szól, az őt hallgató emberekhez, s nem ostorozó és fenyegető hangnemben, hanem a krisztusi örömhír vigasztaló szellemében. Életre, felebaráti szeretetre, becsületes munkára, helytállásra hívja fel hallgatóit, még akkor is, ha „a világ nem fog tudomást venni róla, mint ahogy nem vesz tudomást annyi más robotról," „de a fenyő - a mi szimbólumunk - sziklában is megkapaszkodik, s koronáját odatartja szabadon a viharnak." Szinte érezhetjük, hogy az 1933-ban válságba került erdélyi nép, a kétségbeesett ifjúság mennyi reményt és erőt nyert Márton Áron beszédeiből. Szerintünk régi, ismeretlen prédikációi nem veszítettek aktualitásukból, ma is érdemes elolvasni azokat. * 10