Makkai Gergely: Ökológiai gazdálkodás (Marosvásárhely, 2008)
1. Az ökológiai gazdálkodás fogalma
mányok, az élelmiszertudományok, regionális politika, vidék-, terület-, település-, közösségfejlesztés, szociálpolitika, egészségügy, oktatásügy, turizmus stb., ugyanakkor maga is integráló szakterületté fejlődött, azaz a felsorolt szakágakkal kölcsönös, önmagát is „építő” kapcsolatrendszert alakított ki. A tüneményes fejlődés ellenére, vagy talán éppen ennek tulajdoníthatóan, nem állítható teljes bizonysággal, hogy mára kialakult egy jól körülírható, egységes szemléletnek örvendő „ökológiai gazdálkodás” fogalom. Erre enged következtetni magának a fogalomnak a sokszínű megnevezése is. Csak a magyar nyelvű szóhasználatban az „öko”-, „bio”- előszavak és az „ökológiai”, a „biológiai”, az „organikus”, az „életigenlő” jelzők a mezőgazdaságra vonatkoztatva ugyanazt a gazdálkodási formát takarják más megközelítésből [74]. Hasonló a helyzet, ha az Európai Unió nyelvterületeit elemezzük. Az Unió tagállamaiban a más-más elnevezésű ökogazdálkodási formák és módszerek (biologisch-dynamische Wirtschaftsweise - Ausztria, Németország; Howard-Balfour - Anglia; Lemaire-Boucher - Franciaország, Belgium) alapvetően nem különböznek egymástól, csupán az elvi hátterük eltérő némileg [105], Az utóbbi években a bővülő szakirodalom és az egységesülő jogi szabályozás hatására beindult a fogalom letisztulási folyamata, aminek eredményeként ökológiai gazdálkodáson vagy röviden ökogazdálkodáson többnyire azt a gazdálkodási formát értjük, amelyet eddig biogazdálkodás, vegyszermentes termelés vagy más hasonló elnevezésekkel illettek. Itt őszintén azt is el kell mondani, hogy a gazdálkodók egy része tudatosan kerüli a „bio” minősítés használatát, mert a kifejezést az elmúlt időkben sokan lejáratták a férges gyümölcs, a csigás zöldség árulásával, sőt az elhíresült magyarországi biogiliszta botrány is erősen rontotta a hitelét, és emiatt a köztudatban enyhe pejoratív (csúfondáros, becsmérlő) értelmezést kapott [ 190]. A bioalmaként kínált kukacos gyümölcs a legtöbb fogyasztónak egyáltalán nem jelent kezességet arra, hogy az biotermék, mert tudják, hogy azt a nem szakszerű vegyszerhasználat is előidézheti. 1.3. AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS MEGHATÁROZÁSA Az elnevezéshez hasonlóan sokszínűek a szakirodalomban fellelhető kísérletek is az ökológiai gazdálkodás meghatározására. Természet alapú megközelítésben fogalmaz Radics László, aki a következőkben foglalta össze az ökogazdálkodás lényegét: „Ökológiai gazdálkodáson a szintetikus műtrágyák és a szintetikus növényvédő szerek nélküli, a természetes biológiai cikluson, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát értjük.” [132] Az ökológiai gazdálkodás napjainkra kialakult multidiszciplináris jellegét Márai Géza és szerzőtársai emelik ki. Szerintük: „A bio- (öko-, organikus) gazdálkodás