Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
Harmadik fejezet
tói a Ködös utak, a Mire megvirrad meg a Szerelmek városa volt a kedvencünk, nem véletlenül. No meg az olaszok, Rossellini és De Sica. Amerikai filmeket csak később néztünk, harmadévben, de nem is szerettük, igaz, csak egy-két revüfilmet láttunk, meg a Hatosfogatot23 Ha ilyesmit vetítettünk, mindig tele volt az Ódry-terem, valahogy híre ment, és a színészhallgatók is odacsődültek. Az Aranypolgárt többször is levetítette nekünk a Tanár úr, és részletesen elemezte, de nem szerettük, dagályosnak tartottuk, talán mert nem ismertünk elég korabeli amerikai filmet, amihez képest felismerhettük volna Orson Welles zsenialitását. Igaz, a fiatal és elég merev, kategorikus Nemeskürty sem volt még jó tanár akkoriban. Másodévben, talán kárpótlásul az unalmas irodalomtanárért, megkaptuk Hegedüs Géza24 bácsit. Elvileg poétikát tanított, de ennek ürügyén beszélt nekünk mindenről, ami eszébe jutott, Homérosztól Rejtő Jenőig. Tőle aztán meg lehetett tanulni, hogy az irodalom nem azonos az irodalomtörténettel, hanem valami nagyón élő, organikus dolog, színes, szagos, emberi termék. Sajnos csak egy évig hallgathattuk, aztán ahogy jött, úgy el is tűnt. Hogy ki volt még jó tanár? Hát a Szöllősy Éva, aki a művészettörténetet tanította. Az első óra végére a fiúk mind beleszerettek, és nemcsak természetes bája és gondós eleganciája miatt, hanem mert áradt belőle a szakmája iránti rajongás, amit hamarosan sikerült neki belénk is átplántálni. Pedig neki sem volt könnyű dolga, a könyvtár művészeti könyvekből sem állt jól, és amik voltak, azok is többnyire régiek, fekete-fehér nyomatokkal. Akkoriban még nem lehetett nyugati kiadású művészeti könyvekhez jutni, a vasfüggöny jól zárt. Jobb híján diapozitívokat vetített az Éva, amiket lelkes operatőrhallgatók fotóztak ki innen-onnan, kölcsönkönyvekből. Később, az idők enyhültével sikerült néhány szép Skirát25 beszerezni, de azt csak szigorú kézmosás után mertük kézbe venni, és sóhajtozva csodálni a gyönyörű, színes reprodukciókat. Az órák a könyvtár olvasótermében voltak, mi buzgón jegyzeteltünk és skicceltünk a diavetítő gyenge fényében, és hallgattuk Éva lelkes magyarázatát az éppen aktuális festőről, aki a ״világ teteje”, mert számára majdnem mindenki, akiről tanitott a ״világ teteje” volt, és mi elhittük neki. Mit kaptunk tőle? Mindent, ami egy későbbi filmes számára fontos lehetett. Elsősorban biztos stílusismeretet. Ha a megláttunk egy reprót valamely művészeti alkotásról, felismertük, hogy mely korból való, milyen stílusú, és részletesen elemeztük különböző korok képeinek kompozíciós rejtelmeit. Egy-egy nagyobb sokalakos képet cselekménye szerint elemeztünk, felsnitteltük a kép részleteit, mintha film volna, időben szétterítve az egyidejűt. Éva mindig olyan lelkesen magyarázott, mintha éppen akkor fedezné fel mindazt a csodát, amibe beavat minket. 23 Rendező: John Ford. 24 Hegedűs Géza (1912-1999) háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár. 25 Képzőművészetre szakosodott könyvkiadó. Albert Skira alapította 1928-ban a svájci Lousanne-ban, de hamarosan Genfbe költözött. 119