Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
Negyedik fejezet
Amikor Keleti Marci elkezdte a Puskák és galambok című filmjét, átvett a produkcióba ügyelőnek, mondván, hadd szerezzek egy kis forgatási gyakorlatot. Az ügyelő a legutolsó a produkció rangsorában, valaki, akit kávéért meg a színészért futtatnak, mégis ezerszer érdekesebb munkának találtam, mint a filmkockákát ragasztgatni. Az első asszisztens Sivó Gyuri2 volt, valahol isteni magasságokban, a másodaszszisztens meg Bácskai /később Lauró/ Pista, eszes, szellemes fiú volt, de világ lustája. Szerencsére. Hogy ne kelljen folyton a kamera mögött állnia, rám bízta, hogy én figyeljem és írjam a kapcsolódásokat, hiszen, ha vágó akarok lenni, ez a legjobb alkalom, hogy megtanuljam, hogy mire kell ügyelni, hogy később a leforgatott beállítások jól kapcsolódjanak. A színésznek mindig ugyanazt kell mondania és ugyanúgy kell mozognia a bepróbált jelenet összes felvételén, különben később a vágó nem tudja rendesen őszszevágni a jelenetet. Mindent pontosan fel kellett jegyezni a forgatókönyv bal oldalára, mert előfordult, hogy a kapcsolódó jelenetet csak hetek múlva forgatták le egy másik helyszínen. A feladatomat nehezítette, hogy négy tíz év körüli kisfiú játszotta a főszerepet. Igaz, velük kevesebb probléma volt, mint némely színésszel. Greguss Zoli bácsi közismerten ״húgyagyú” volt, pedig még nem is volt nagyon öreg. Engem elnevezett ״macera pipinek”, mert folyton gyakoroltattam vele a szővegét. Valószínűleg nem végeztem rosszul a munkámat, így elsőre, mert nem dobtak ki a produkcióból. Fél évbe tellett, mire befejeztük a filmet, az utómunkálatokkal együtt. A következő fél év elég szerencsétlenül alakult. Beosztottak Makk Karcsi filmjébe, aminek Koza Dezső3 volt az első asszisztense és, hajói emlékszem, Galambos Lajos4 a forgatókönyvírója. Végigcsináltuk az előkészítést, a Galambossal folyton átíratták a forgatókönyvet, és azt mindannyiszor nekem kellett lediktálnom egy gépírókisasszonynak, akinek még nálam is rosszabb volt a helyesírása. Ha elkészült, Dezső átnézte, szikrát hányt a szeme a méregtől, és minden hibás oldalt újraíratott velünk. Fölöslegesen, mert a végén letiltották a filmet, pár nappal a forgatás megkezdése előtt. Nem volt ez ritkaság akkoriban, megtették ezt a Fábrival5, a Máriássyval meg másokkal is. Lassan letelt az első évem, amikor nagy szerencse ért, beosztottak vágóasszisztensnek Boronkay Sanyi6 bácsi mellé. Daróczi Marika, az előző asszisztense avanzsált, valaki felkérte vágónak, ami nagy csodának számított, mert akkoriban ״zárt szám” volt, különösen a hangmérnökök és a vágók között. Mindössze öt vágó volt meg körülbelül ugyanannyi hangmérnök, minden filmet ők csináltak. Sivó György (1923-1991) vágó, rendezőasszisztens. Koza Dezső (1928-1991) Balázs Béladíjas rendezőasszisztens. Galambos Lajos (1929-1986) József Attila-díjas drámaíró, filmdramaturg, forgatókönyvíró. Fábri Zoltán (1917-1994) háromszoros Kossuth-díjas film- és színházi rendező, színész, díszlettervező) forgatókönyvíró, főiskolai tanár; festőművész, grafikus. Boronkay Sándor (1913-2002) filmvágó.