Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
Nyolcadik fejezet
A rokonszenves amerikai nem győzött csodálkozni, amikor megtudta, hogy nálünk a képet is, a zajokat is és a zenét is ugyanaz az egy ember vágja, a film vágója, vagyis én. Amerikában ez legalább öt-hat ember munkája, csak meg kell nézni egy amerikai film vége-főcímét. A sok erőfeszítés vége sajnos bukás lett. Azt a három filmet, amit 79 és 81׳ között forgatott Mészáros Márta, nem én vágtam. Olyan sok munkám volt, hogy nem tudtam mindent elvállalni, amire felkértek. A rendezők ilyenkor rendszerint megsértődtek, hiszen mindenkinek a saját filmje volt a fontos, és nem értették, hogy miért nem a másik rendezőt mellőzöm. Amikor meghallottam valakitől, hogy Márta a Napló gyermekeimnekve készül, megüzentem neki Szohár Ferivel,1 a gyártásvezetővel, hogy most szabad vagyok. Márta sokat mesélt a gyerekkoráról, amikor együtt dolgoztunk, sejtettem, hogy ebből a filmből nem szabad kimaradnom. Az első Napló2 forgatókönyvét már a hatvanas években megírták Hernádi Gyű- Iával,3 de akkor szó sem lehetett arról, hogy egy ilyen témájú filmet le is lehessen forgatni. Most Márta átírta a régi forgatókönyvet a saját szájíze szerint, és elhatározta, hogy mindenképpen megcsinálja Czinkóczi Zsuzsival, aki közben már belenőtt a szerepbe. Azt én nem tudhatom, hogy Nemeskürthy tanár úrnak mennyire remegett a gyomra, amikor a filmet beindította, de végül is megtette. A film fekete-fehérben készült, az operatőr Jancsó Nyika4 lett, aki már elvégezte a főiskolát, és szerzett némi játékfilmes gyakorlatot. Ha jól meggondolom, a Mártával való közös munkáink közül ez a film áll a szívemhez a legközelebb, még ma sem tudom megrendülés nélkül nézni, pedig minden kockáját tudom. A film hatásának titka egyrészt abban állt, hogy olyan sorsokat mutatott meg, amilyenekről még nem szólt magyar film, a szovjet emigránsok sorsát a háború alatt és a hazatértek sorsát itthon, az ötvenes években. Amint az tudható, a siker nem maradt el. De nem akkor, hanem csak évek múlva. A film elkészült, és azonmód be is tiltották. Az történt ugyanis, hogy a filmet feljelentették a szovjet követségen (hogy ki, azt tudjuk, de nem mondjuk meg). A filmbe ugyanis bevágtuk néhány szovjet film részletét, és a követség kifogásolta, hogy erre nem kértünk engedélyt. Ez teljesen mondvacsinált kifogás volt, mert a szovjetek nem voltak benne a nemzetközi filmjogi egyezményben. A film-főigazgatóság persze nagyon megrémült, és nemcsak hogy nem védték meg a filmet, de ijedtükben bekérették a már kész kópiát, és úgy bezárták egy páncélszekrénybe, hogy csak évek múlva került elő. Az ijedelmük oka persze inkább a politikai hangulatban kereshető, akkor tört ki ugyanis Lengyelországban a Szolidaritás mozgalma, és nyilván attól féltek, hogy Jancsó Nyika és Mészáros Márta 1 Szohár Ferenc (1948-) producer, gyártásvezető. 2 A ÍVap/ő-trilógia részei: Napló gyermekeimnek (1984), Napló szerelmeimnek (1987), Napló apámnak, anyámnak (1990). 3 Hernádi Gyula (1926-2005) József Attila-díjas és Kossuth-díjas író, forgatókönyvíró. 4 Ifj. Jancsó Miklós (Jancsó Nyika) (1952-) Balázs Béla-díjas operatőr, Jancsó Miklós fia. 247