Kőbányai János: A nem cselekvés bűntudata. Nem zsidók zsidókról. Kőbányai János interjúi (Budapest, 2014)
Fodor Gábor: "Itt borzalmas bűntett történt..." Waldner bácsi népe nyomában
szobás kertes házban Gyöngyösön; együtt a három generáció. Bátyámmal és a nagyszülőkkel az egyik szobában laktunk, a másikban pedig édesanyám és édesapám. Egész gyerekkoromban egyik építkezés sodrából a másikba estünk: tovább és tovább bővítettük a házat. Mire mindenkinek felépült a külön szobája, addigra mi, gyerekek, kirópültünk - a nagyszüleim pedig meghaltak. így a szüleim most ketten élnek egy nagy házban. A kor szimbólumának is felfogható ez a folyamat. A zsidó szót, fogalmat, először gyerekkorban hallottam, a szülői házban. Bizonyára a több nemzedék együttélése okán: a történelem a család mindennapi szereplőjévé vált. Ezért szerencsésen különös gyermekkorom volt, így a sors kegyeltjének érzem magam. Nagyapám sokat mesélt a századfordulós időkről vagy az első világháborúról, amelyben katonaként részt vett. Igazi self-made man volt. Vasúti műhelyben dolgozott, találmányai voltak. Később, egy balesete után, olyan munkahelyet tanácsoltak számára, ahol sok időt tölthet szabad levegőn. így lett [gőzjmozdonyvezető. Meggyőződéses szociáldemokrata, noha egyik pártba sem lépett be. A polcán ott álltak Marx és Engels művei Thomas Mannéi mellett. És József Attila versei. Akkor szereztem a legnagyobb örömet számára, ha József Attila-verseket szavaltam neki, s ezt rendre meg is jutái- 158-