Kőbányai János: Fedezd fel Izraelt! (Budapest, 1990)

Kapcsok és kapcsolatok

eltelt negyven év után arra: igazán olvasni, kul­turálódni, kommunikálni csak magyarul tud­nak. És érezni, gondolkodni is. Noha mindent megtettek, hogy az új haza építése során ezen túltegyék magukat. Ezért igen nyitottak, érdek­lődőek - ha sokan ambivalensen is - az utóbbi pár évben egyre nagyobb mértékben beindult magyarországi turizmus, és egyéb kulturális­gazdasági jellegű kapcsolatok iránt. Ez a magyar turista számára kivételes nyereség lehet a minden bizonnyal kialakuló spontán megismerkedések során. Sokat tudhatunk meg egy Közép-Euró­­pában írmagjáig kipusztított gazdag kultúráról, a közelmúlt történelméről (sehol ilyen objektí­­van, tárgyilagosan nem hallottam beszélni Auschwitzról, a munkaszolgálatról, a magyar 1944-es katasztrófáról), azaz: önmagunkról. S persze új hazájukról, a maguk építette-védte Izraelről is. Ez a megszerezhető tudás, tapasztalat kötelez is. Személyre szóló felelősséggel jár. Mindenek­előtt türelemre, tapintatra, empátiára int. Az izra­eli magyarok számára ezek a találkozások egyú­­tal szenvedést, a kitépett gyökerek folsajgását is jelentik. Ezekre a nagy valószínűséggel sorra ke­rülő találkozásokra mind lelkiekben, mind némi tárgyismerettel jobb, ha már itthon felkészü­lünk. E könyv anyagát összegyűjtve a legkülönfé­lébb társadalmi rétegekbe tartozó magyar zsidó­kat és magyar zsidó szervezetek képviselőit kér­deztem meg e kérdésről. Ök mondták: szívesen segítenek, szívesen folytatnak párbeszédet: azaz igaz szeretettel váiják a magyar turistákat, tekin­tet nélkül arra, hogy zsidók vagy nem zsidók. Minderre annál is inkább szükség van, mert ahogy Izrael az Ó-és Újszövetség eseményeinek az országa, úgy a Soára, a Holocaustra, azaz a második világháború hatmillió zsidó elpusztítottjára való emlékezés országa is. Nincs olyan helysége, múzeuma, ahol az emberiség történelmének e páratlan gaztettét ne idéznék. Külön ünnep, a Jóm Soá emlékezet erre, amikor egy délelőtti órában az egész országban megszólal a második világháborút idéző szirénahang, és egy percre mindenhol leáll az élet: mindenki kiszáll az autó­jából, abbahagyja a munkáját, vagy amit éppen csinál, és egy percig néma vigyázzban áll, bárhol is étje a borzalomra figyelmeztető kürt szava. A fiatal, modem zsidó állam együtt él - azokat fokozatosan feldolgozva — a rettenetes árnyé­kokkal. Az elmúlt években a magyar könyvkiadás is pótolta bűnös mulasztásait, s jó néhány kitűnő könyvvel, tanulmánnyal, történelmi cikkel já­rult hozzá a közelmúlt tisztázásához (s így úti fel­készülésünkhöz is). Itt két könyvet ajánlanánk: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust (Gondo­­lat-Blackbum Incorporation); Gideon Hausner: ítélet Jeruzsálemben (Európa, 1984). S aki közkönyvtár­ban hozzáfér: Lévai Jenő: Zsidósors Magyarorszá­gon (Magyar Téka, 1948). S ha már a könyveknél és a magyar kapcsola­toknál, a barátság gesztusainál tartunk: melegen javasolnám, hogy hátizsákunk, bőröndünk üres rekeszeit elajándékozandó magyar könyvekkel töltsük meg. Akár az obiigát konzervek és a téli­szalámi rovására is. Higgyük el, az örömszerzé­sen és a szerintem mindnyájunkra kötelező ma­gyar kultúrateijesztés nemes feladatán kívül többször veijük el éhünket, mégpedig barátsá­gos és kulturált viszonyok között az ebéd- és va­csorameghívások révén, mintha konzerveinket bontogatnánk ott, „ahol senki sem lát”. Tapasz­talataim szerint Izraelben a magyar könyv az egyik legnemesebb valutával ér fel. Érdemes úti­olvasmányainkat is úgy válogatni, hogy számít­sunk rá, valakinek majd otthagyjuk. Legjobban a József Attiláig bezáruló magyar költészet iránt érdeklődnek, valamint a friss történelmi összeg­zések iránt. Hasonlóan kedves és hasznos, és fő­leg könnyű módon szállítható vásárfia a műso­ros kazetta. Főleg a humoristák és a cigány-, va­lamint a népzenei felvételek után érdeklődnek. S még mindig a könyveknél időzve, érdemes megjegyezni, nemcsak magyar nyelvű könyvet érdemes magunkkal vinnünk a Könyv népe or­szágába. Komoly sikereket értem el és barátokat szereztem (magamnak és a magyar kultúrának) a irodalom és a magyar szakácsművészet angol, francia fordításaival vagy a Muzsikás zenekar és más népi együttesek kazettáival. 1984-ben - megjelenése idején - egy magyar kiadású Mai­­muni kódex ellenértéke az izraeli feketepiacon egy szűkebb kirándulás költségeit fedezte. Kapcsok és kapcsolatok Izrael felfedezésének épp napjainkban jött el az ideje. Hiszen, mint köztudott, a két ország kö­zötti hivatalos kapcsolatok nem voltak - elsősor­ban világpolitikai okok miatt-felhőtlenek. Ma­gyarország a Szovjetunióhoz hasonlóan elismer-13

Next