Kőbányai János: Magyar siratófal (Budapest, 1990)
Az élet kertje
mányosi utcából? S amikor azt válaszolom, hogy igen, így folytatja: „Emlékezem magára, sokszor jött hozzám tejet, kiflit vásárolni, kisfiú volt...” - és megnevezi a szomszédainkat. Ő a tejcsarnokos néni a szomszéd, egyszemélyes üzletből, ami vagy tizenöt éve nem működik. Onnan ment nyugdíjba Erzsi néni huszonöt éve. Az egészségének nincs semmi baja, a József Attila lakótelepről jött be ide a zsidó szeretetkórházba, hogy otthon ne egyedül olvassa a hágádát. Hogyan ismerhette fel a lakli felnőttben a hat-hét éves kisfiút? Csoda. Egy icipici kis csoda ez is. A nagy-nagy csodák mellett. Nem a tenger nyílt meg az üldözöttek előtt, csak a közelmúlt - amelynek hasadékain előbújt a már szintén visszahozhatatlan tejesüvegek, a „kimért” tej, a jegesbódék környezetéből egy kisfiú, aki makulátlan szépnek, csodálatosnak látta a világot... Csoda... amely ezen az éjjelen ezekben az arcokban, föléledő tekintetekben, felcsillámló szembogarakban felparázslik, és oly átélhetővé teszi, hogy még ma hozzájuk betoppanjon az, aki „az apák szívét a fiúkéhoz téríti és a fiúkét az apákhoz”, bejelentvén „az Örökkévaló nagy és félelmetes napját”. Én, a fiuk, velük együtt - értük és magamért egyaránt - ezt a napot várom. III Jóska bácsi hite Ha - mint a Talmud mondja - egy ember megmentése az egész világ megmentésével ér fel, úgy megfordítva is hasonló igazságra kell jutnunk; egy ember eltávozása az egész világ megszűnésének katasztrófáját idézi. Az elkerülhetetlen halál puszta ténye önmagában is a létezés alapkonfliktusaira döbbent, élet és elmúlás egymás sarkába lépő kegyetlen stafétá156