Kőbányai János (szerk.): Holokauszt olvasókönyv (Budapest, 2016)
Tordai Zádor: Volt egyszer, hol nem volt
Ezt soha nem tudtam megérteni nála, mert mindig nagy megértéssel beszélt Rádnótiról, azt mondotta egyszer, nagyon jól emlékszem rá, hogy ״Radnóti legyőzött engem”, mármint őt. Mert Radnóti nagy költővé vált, ő pedig kiesett az irodalomból. Szerette, becsülte Radnótit, és nagyon átélte a komplexusait, tudta, hogy mit jelent neológ kitért zsidónak lenni. De ő nem adja a kezét ahhoz, hogy Radnótinak itt, Ízraelben is nimbusza legyen. Avigdor Hameiri ismerte Radnóti sorsát, tudtommal próbált is fordítani valamit tőle, személyesen tőlem is kérdezősködött. Azonban meg kell vallani, hogy az itteni magyar jisuv ízlése megállt körülbelül Kiss Józsefnél vagy Somlyó Zoltánnál. Az már kivételesnek számított, akihez elértek József Attila bizonyos versei. Magyar értelmiségiek nem jöttek nagy számban Izraelbe, a két kezemen meg tudnám számlálni, hány ״magyar” humán értelmiségi él vagy élt itt. A natanyai gimnáziumban mutattam be az osztálytársaimnak az első Radnóti-fordításaimat. A Járkálj csak halálraítélt kötetből részleteket. Az volt az érzésem, hogy nem tudják elfogadni. Az ötvenes évek elején, 1951-1953-ban jártam gimnáziumba. Manapság nehéz ezt felfogni, de kifejezetten rossz volt a soá megítélése Izraelben. Még sokáig tartotta magát a leegyszerűsítő és hamis megítélés: ״Mint bárányok engedték magukat a vágóhídra hajtani.” És ehhez hozzájárult a kitértség ״bűne”. Annak a versei... Vallásos emberek számára a kitérés a legnagyobb bűn, árulás. Első, 1956-ban Tel-Avivban megjelent versesfüzetem elején van három saját versem, a többi pedig mind fordítás. Itt jelent meg Babits Danaidák\ábó\ részlet, azt azóta újráfordítottam, egy kis József Attila-vers, egész rövid, meg fordítások; de ebben a kötetben nem szerepelt egy Radnóti-vers sem. Miért? Ha mást el is rontottam, de Rádnótit nem akartam. Radnótival kapcsolatban magammal szemben magasra állítottam a mércét. Vártam, tudtam, hogy eljön majd az ideje, hogy megcsináljam. Az első két magyar költő, akitől héberre fordítottam, és le is közöltem: Somlyó Zoltán Esket az ősz című verse és Füst Milántól az Arménia. Még mindig nem Radnóti. Kapcsolatba kerültem Zalman Shazarral, aki Izrael harmadik államelnöke (1963-1973, K. J.), és ״civilben” író és igen művelt ember volt. Az írószövetség legifjabb tagjaként néhány költő kollegámmal kiadtunk egy manifesztumöt, amelyben az ellen tiltakoztunk, hogy az izraeli irodalom és kultúra a kozmopolitizmus felé halad, és nem ártana megfordítani a szekér rúdját a zsidóság felé. Ez igen nagy vihart kavart. Egy írószövetségi választás alkalmával eljött Shazar is, odahívott magához, és azt mondta: ״Rosszul építettétek fel ezt a manifesztumöt, mert majdnem minden negatívumként van megfőgalmazva benne. Ellenezzük ezt, ellenezzük azt, ellenezzük amazt. Ahelyett, hogy azt mondtátok volna, hogy ezt akarjuk, azt akarjuk meg amazt.” Egy másik alkalommal megkérdezte tőlem, hogy mit tehet értem. Máig sem tudom, hogyan és miért pattant ki belőlem: de azt feleltem, hogy le akarom fordítani Radnóti Miklós magyar költőt, ehhez szükségem lenne ösztöndíjra. Pár hét után kaptam egy levelet, hogy jóváhagyták a javaslatot. Benne is van a Radnóti-könyvem elején a köszönet, az elnöki hivatal ösztöndíjának, Zalman Shazar elnöknek. Külön örültem a szimbolikus gesztusnak: Radnóti Miklós, a kitért magyar zsidó költő, aki a soában pusztult el: az izraeli elnök címere alatt, és az ő segítségével fog megjelenni. Nekiültem, nyár volt, épp negyven éve! Sok részlet készen állt már, tudtam, hogy ha most valóban nekidurálom magam, akkor meg tudom csinálni. A korai versekkel ITÁMÁR JÁOZ-KESZT j RADNÓTI-ÉLETEM 227