Kőbányai János: Zsidó szellem ma. Interjúk (Budapest, 1999)
A. B. Jehosua: Aa békéhez vezető vonan sínén
ném megjegyezni, hogy a magyar politikáról mindössze annyi a tudomásom, hogy az államelnökük, Göncz Árpád, aki '56 után sokáig börtönben sínylődött, nagy Faulkner-fordító is egyben. Anélkül, hogy személyesen ismerném, nagyon büszke vagyok rá, mert Faulknert a XX. század legnagyobb prózaírójának tartóm. Ezenkívül József Attila nevét ismerem, őt is személyes ismeretség okán, kitűnő barátom, a magyar származású, Stockhóimban élő Georges Klein írt róla könyvet, s fordította a verseit svédre, amelyeket én angol kiadásban olvastam. Héberül Konrád György munkáit ismerem, akit jelentékeny írónak tartok. Novellákkal kezdtem; kafkai stílusban, absztrakt témákkal: konkrét hely és idő nélküli szürrealista történetekkel. Egyre inkább elmélyedve az izraeli élet valóságában, az elbeszéléseim, majd később a drámáim megközelítési módja egyre reálistábbra váltott. Első regényemet, a Szeretőket a jóm kipuri háború után írtam. Ezt még öt másik követte. Ez az utam: a regény, a próza, drámák. Azaz a fikció. A hatnapos háború után bevetettem magamat az Izraelben dúló ideológiai küzdelmekbe is. Részt vettem a létünket érintő kiapadhatatlan vitákban. Esszéket Írtam a cionizmusról, a diaszpóráról s az izraeli-palesztin konfliktus etikai problémáiról. A megnövekedett ״területekkel” új helyzettel kerültünk szembe. Kik lakják ezeket a területeket? Arabok, palesztinok? A jobboldal szerint nem léteznek palesztinok. Az irodalom, s különösen a fiatal irodalom nagy többsége a béke, a palesztinokkal való kompromisszumos kiegyezés mellett szállt síkra. Ez Izraelben azt jelenti, hogy a politikai-szellemi küzdelem baloldalán foglaltunk helyet. Ez irányította évtizedes harcunkat a jobbok dal és a kormányai ellen. Most 94' ־ nyarán - nagyon boldogok vagyunk, mert a friss események bennünket, az akkori helyzet-138