Scheiber Sa´ndor: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek. Összeállította és az előszót írta Kőbányai János (Budapest, 1994)
Művészet és tudomány
Köszöntő szavak Vili ar Bélához, 1978. május 22 -én Vikar Bélával való barátságom egyidős az emberélet útjának felével. Egy szép, vagy megszépült balatonfüredi nyárral kézdődött. О Debrecenből jött és a fővárosba vágyott. Én onnan való voltam és épp a doktori disszertációmon dolgoztam. Akik körülöttünk voltak és velünk, nagyrészt már nem élnek. Bennünket megtartott a Sors valami feladatra. Hogy engem mire, arról tán egyszer szól, vagy ír Vibar Béla. Hogy őt mire, azt elmondóm én, most és itt. Hogy módja legyen elébb szavával gyerekeket, majd később írásaival egész nemzetét taní-tani. Mi Vibar Bélának הרות בתכבש -ja, írott tana? Töretlen vonalú. Zsidóság és magyarság ötvözete, Tiborcé és Abasvéré, a múlt hagyományáé és az emberibb jelené és jövőé. Ütött, kopott Károli-bibliát s egy kötetnyi József Attila verset — hátizsákomban vittem a hazát. Ez volt a bitvallása 1942-b en. Világnézete summájában, új verseskötetében e sor található: Tíz ujjam; tíz kőtábla, tíz parancsolat. Etikai alapállása nem változott. Drum muss der Mensch die Freude leicht ergreifen, Hier wird gefreit und anderswo begraben. Siess, amint van alkalmad örülni: itt ünnepelnek — máshol tán temetnek. Nemrégiben együtt álltunk atyai barátunk, Szemere Samu koporsójánál. Most hetvenességedet köszöntjük. Útunk sírokon, temetőkön át vezet. Lépteink kongásából sejtjük, bogy mélységek fölött járunk. De mi — életben maradtak — folytatjuk hivatásunkat. Ezzel a tudattal indulj új évtizedek felé. Adjon 323